Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

i6o nél nagyobb hitelre igényt nem tarthatnak. Ez a kifogás, illetve az abból levont következtetés is mellőzendő volt. Azok a tagadott állitások, hogy maga a felperes leánya lett volna a csábitó és hogy alperes által meg is fizettette magát, a per lényegére nem tartoznak. Minthogy azonban az a körülmény, hogy felperes leánya a fogamzás ideje alatt alperesen kivül másokkal is közösült-e, azért döntő, mert ez állítás valódisága esetén az apaság meg nem állapítható, minthogy az alperes által megajánlott tanukkal való bizonyítás eredményre nem vezetett, azonban felperes a felkínált tagadó föesküt e részben elfogadta, ezt a főesküt felperesnek megítélni, s annak letételétől felperes kereseti jogát függővé kellett tenni. (1891 ápril 13. 10778. sz. a.) A budapesti kir. itélŐ tábla: az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 188x. évi LIX. tcz. 13. §. 2-dik ^y' pontja értelmében indított keresetnek az a törvényes vélelem szolgál alapul, hogy a törvénykezési gyakorlat által megállapított, a gyermek születésétől visszafelé számított 6-ik—10-ik hónap közötti időtartam alatt, mint vélelmezett fogamzási időszakban, a nemi közösülés megtörtént-e vagy nem ? Ennélfogva tekintve, hogy az alperes a kritikus időben a felperessel történt nemi közösülés tényét beismerte s mert a törvényes vélelemmel szemben az a ténykörülmény vizsgálása s bizonyítása el nem rendelhető, hogy a beismert nemi közösülés minő módon eszközöltetett és mert a fentebb kiemelt fogamzási időszakkal szemben a született gyermek kifejlett voltára alapított alperesi kifogás sem képezheti a bizonyítás tárgyát, helyesen rendelkezett az elsöbiróság az által, hogy az alperes által javaslatba hozott szakértők és tanuk által való bizonyítási eljárást mellőzte, miért is az elsöbiróság ítélete a további bizonyítási eljárás mellőzésére vonatkozó intézkedése ezeknél az indokoknál, ugyanennek az ítéletnek többi rendelkezése pedig a kir. járásbíróság részéről felhozott megfelelő többi indokoknál fogva s még azért is helybenhagyatott, mert az a ténykörülmény, hogy az 1890 június 26-án született gyermek tartásdija iránt a kereset csak (890 október hó 20-ik napján adatott be, nem foszthatja meg a felperest attól, hogy erre a 4 hónapra eső tartásdíjnak a részbeni megtérítését az alperestől követelhesse.