Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

104 mint maximum és külön büntetési tétel minimuma között foganatosítandó. A 97., 98., 99. §-ok tehát tényleg még akkor is alkalmazásba jönnek, s a fent megjelölt birói tevékenység eredményét kifejezd összbüntetési tétel meghatározásában tényleg akkor is érvényesülnek, ha a fentebb kifejtett birói cselekvőség következtében a fenforgó esetre alkalmazható igazságos konkrét összbüntetés nem is éri el a?, egyik, a legsúlyosabb cselekményre in abstracto határozott büntetés legmagasabb vagy ennek talán középső mértékét sem. Ezzel a Btk. egyik elvét és rendszerét képező sarkalatos határozattal ellentétben a kir. tábla ítéletében kimondott azon tétel, hogy a Btk. 98. §-a az összbüntetés megállapításánál mellőztetik, azt fejezi ki: hogy ezen szakasz a büntetés arbitrálásánál számoa nem veendő, hogy a büntetés legalább a fenforgó esetben nem a Btk. 90. §-ában meghatározott maximum és a különös rész megfelelő szakaszában meghatározott minimum között kerestetett és állapíttatott meg : hanem hogy a halmazatban levő cselekményeknek csupán legsulyosbjára meghatározott büntetési tétel keretében keresendő a biró által a több büntetendő cselekmény miatti összbüntetés. A kir. ítélő tábla által kimondott ezen «mellözés» implicite a • poena major absorbet minorem* elvnek, vagyis az absorbtio rendszerének érvényesítését fejezi ki, a mi pedig, a mint kimutatva lett, éppen ellentéte a mi Btk.-ünk által elfogadott rendszernek, s az nemcsak hogy az anyagi bűnhalmazat esetében nem tartható fen, s nem felel meg törvényünk világos rendelkezésének : hanem még a 95. §-ban meghatározott eszmei bűnhalmazat esetében is csupán megfelelő értelmezés mellett s csakis látszólag jut érvényre. A kir. tábla által kimondott mellőzést tehát megváltoztatni, s az elsőfokú bíróság ítéletében kifejezett egyenes hivatkozást a Btk, 98. §-ára helyreállítani kellett. Mi ugyan azt tartjuk, hogy a Btk. 96. és köv. §-aiban nem a ^mérsékelt kumulatio*, hanem az u. n. nsiilyositás* van vezérelvül felállítva, mely utóbbi tudvalevőleg sokkal rövidebb tartamú halmazati büntetések kiszabására visz ; de minthogy itt nincs helyén bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni, utalunk ezúttal egyedül a Btk. Indokolására.