Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

liét előbbinek elejtésével a mérsékelt kumulatio rendszere fogadtatott el és emeltetett hatályra. Ezen rendszernek értelme pedig nem az, hogy két vagy több büntetendő cselekmény miatt egy ítélettel való elitélés bármely esetében a kiszabandó büntetés az ezen cselekmények egyikére — habár a legsulyosabbra — a Btk. különös részében meghatározott büntetési tétel határvonalai között legyen kereshető, a mi az absorbtio rendszerének felel meg s ezzel egyértelmű : hanem ellenkezőleg az, hogy mindegyik büntetendő cselekmény büntetése az ezen cselekményre, a törvénykönyv különös részében meghatározott büntetési tétel alapján— a mindegyik cselekményre külön-külön fenforgó és súlyosító körülmények szerint — külön határoztassék meg, s ezután az ekként megállapított két vagy több cselekmény után külön-külön eredményülő büntetési tételek, a mennyiben azok határozott tartamú szabadságvesztésből állanak, a Btk. 100 §-ának szem előtt tartásával, előbb a büntetés nemét illetőleg átváltoztassanak, azután pedig ez esethez képest a Btk. 97., 98., 9Q §-ai által kitűzött tartamhosszabbitás határai között és az ezen meghosszabbított tartam kijelölésében és elhatárolásában rejlő útmutatás szerint, mindegyik külön büntetési tételnek megfelelő leszállítása mellett egy együttes büntetési tételbe foglaltassanak. E szerint a külön-külön kimérendő egyes büntetési tételek egyszerű összeszámítása és az ezen egyszerű összeszámításból eredő mennyiségnek konkrét büntetésül kimondása vagyis az egyszerű kumulatio helyett a fenforgó legsúlyosabb cselekményre a Btk. különös részében meghatározott tétel legalacsonyabb és annak a Btk. 97—99 §-aik által megtoldott legmagasabb mértéke között keresendő és határozandó meg és pedig megtartva egyszersmind a Btk. 90. és 91. §-aiban kifejezett utasítást is, valamennyi elkövetett cselekményért megérdemlett, de egyúttal mindegyik cselekmény külön büntetését is magában foglaló igazságos összbüntetést. Kitűnik ebből, hogy anyagi halmazat esetében a Btk. 98. §-a a megfelelő büntetés keresésénél épp oly kevéssé mellőzhető, mint az elkövetett cselekmények bármelyikére meghatározott külön büntetési tétel; hanem hogy a Bú.-ben elfogadott rendszer szerint a szabadságvesztésben álló összbüntetést illetőleg az arbitrálás és a meghatározás mindig a 97—99 ^-ok szerint meghosszabbított tartam