Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

8 talma, mely szerint azért vállalt felelősséget, hogy felperes, ha I. r. alperes a kérdéses jogot egy harmadikra átruházza, illetve a kijelölési jognak egy harmadik érdekében gyakorlása esetére felperes I. r. alperestől az átvett ékszerek egyenértékéül kötelezett 600 frtot meg fogja kapni. Ezekhez képest és minthogy a feltétel, melytől a fizetés függővé tétetett, II. r. alperes beismerése szerint beállott, figyelemmel arra is, hogy a B. a. okiratban készfizetői vagy egyetemleges fizetési kötelezettség nem foglaltatik: a kir. tábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alpereseket és pedig I. r. alperest mint egyenes adóst és II. r. alperest mint kezest a kereseti 600 frt tőke s járulékai megfizetésére kötelezte, ellenben felperest azon kereseti kérelmével, miszerint II. r. alperes mint egyetemleges adós marasztaltassék, elutasította. (1890 okt. 1. 37941- sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. itélő tábla ítélete megváltoztatik ésaz elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben, mert a Ludovika katonai akadémiába, mint országos közintézetbe való felvétel végetti ajánlási jogot a törvény csak az illető adományozóknak, illetve örököseinek biztosította, ez tehát oly személyhez kötött jog, mely másra át nem ruházható, minthogy a törvény e jogot magoknak az adományozóknak és örököseinek azon feltevésben biztosította, hogy ezek az intézet ügyeit szivükön viselik és az intézet közhasznát tekintve, abba csak alkalmas s az országos czélnak megfelelhető ifjakat fognak ajánlani. Ezen egyedül az alapítók iránti bizodalomnál fogva törvényileg biztosított ajánlási jog tehát már maga ezen körülménynél fogva eladás vagy üzérkedés tárgyát nem képezheti, miből kifolyólag az I. r. alperes által felperessel kötött ama szerződés, mely szerint most nevezett alperes az elődei által reá háramlott ajánlási jogot anyagi haszon mellett kötelezőleg felperesre ruházta, önmagában érvénytelen és semmis; miután azonban az A. és B. a. okiratokból kitünőleg, de I. r. alperes beismerése szerint is felperes alperesnek II. r. alperes kezessége mellett, a kérdéses kijelölhetési jogért tényleg ékszereket és értéktárgyakat szolgáltatott, felperesnek az üzlet megsemmisülése miatt csak arra támadhatott joga, hogy az adott tárgyakat, vagy egyenértéküket a szerződő féltől visszakövetelhesse, illetve, hogy közöttük a szerződés előtti állapot visszaállíttassák, az érvénytelen