Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)
7 alperestől be nem hajtathatnék, arra kötelezi, hogy felperesnek 600 frt kereseti tökét s ennek járulékait megfizessenek, azonban felperest azon kereseti kérelmével, miszerint II. r. alperes, mint egyetemleges adós marasztaltassék, elutasítja. Indokok: Az A. a. csatolt okirat tartalma szerint I. r. alperes gróf B. Árpád átruházta ugyan felperesre a m. kir. honvédségi Ludovika-akadémia egy alapítványi helyére nézve őt megillető kijelölési jogot, azonban a jogügylet csak ekkép értelmezhető, hogy I. r. alperes az 1887/88. tanévre, illetve ez éven belül gyakorolható kijelölési jogánál fogva azt az ifjút fogja növendékül ajánlatba hozni, a kit felperes neki megnevez; mert a kijelölési jog a gróf B. családot illette, s ezen, az alapító időszerinti jogutódát megillető személyes jog másra át nem ruházható, mert az átruházás nem örökre, hanem csak egy évre szólt és mert a jogátruházásnak a m. kir. honvédelmi minisztériumnál való bejelentése tervezve sem volt. Az ily értelemben megkötött jogügylet nem tárgy nélküli, nem semmis, de azért, mert I. r. alperes a felperes részéről megnevezendő egyénnek kijelöléseért anyagi hasznot követelt, a közerkölcsiségbe ütközőnek sem mondható. Védekező II. r. alperes, a kinek védelméhez a ptk. rdts. 112. §-a szerint a nem védekező I. r. alperes csatlakozónak tekintendő, az A'l. a. okiratot, valamint az arra vezetett és Bl. alatt külön csatolt nyilatkozatot az aláírásokat illetőleg valódinak beismerte ugyan, de tagadta azok tartalmát, jelesen azt, hogy I. r. alperes értéket kapott, hogy I. rendű alperes a jog másra való átruházásának esetére 600 frtnak megfizetésére magát kötelezte s hogy ő az I. r. alperes kötelezettségeiért akár egyszerű, akár készfizetői kezességet vállalt. Tekintve azonban, hogy a B. a. okirat nem adóslevél s így a ptk. rdts. 169. §-a jelen esetben alkalmazást nem nyerhet, saját aláírásaikkal szemben alperesek tartoztak volna bizonyítani azt, hogy az okirat tartalma valótlan, illetve, hogy a követelés fen nem áll. Védekező II. r. alperes e részben bizonyítékot nem nyújtott, de ilyent fel sem ajánlott, azt a védekezését pedig, hogy ö a B. a. okiratban kezességet nem vállalt, megczáfolja az okirat tar-