Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

129 2-ik bekezdése szerint közös határozatlan arányban volt csak eszközölhető, miután a hagyományosok sem a hagyatéki ingóságok, sem ingatlanok részesülési aránya tárgyában osztályos egyezséget magok közt nem létesítettek. A jánosházi 85. sz. tjkvben 279. hrsz. alatt felvett 60. számú ház a becsatolt hiteles telekkönyvi kivonat szerint csak fele részben képezvén örökhagyó tulajdonát és a leltárba is ezen arány szerint lévén felvéve, miután alperesek a ház fele részénél a per során többet nem is követeltek, az volt részükre bíróilag átadandó, mi által felperes arra vonatkozó kereseti kérelme meghaladva lett. A jánosházi 20. sz. tjkvben felvett 144. számú ház és tartozmányának örökhagyót illető része, ugy a végrendeletben meg nem nevezett, de leltározott hagyatéki ingóságok, követelések és termények azért voltak felperesnek igazolt hitvestársi örökjoga alapjául átadandók, mert sem ezen ház, sem ezen ingóságok a végrendeletben megnevezetten elő nem fordulnak, mert azon házat a végrendelet 5-ik pontja szerinti földbirtok fogalma alá tartozónak és végrendelkező akarata szerint alpereseknek elhagyományozottnak tekinteni nem lehet akkor, a midőn ugyanazon végrendeletben egy másik ház kellően körülírva és mint ilyen megnevezve van, mégis, mert azon ház és ingóságokat felperes szerzeményieknek vitatván, ennek ellenében alperesek azoknak öröklött minőségét mivel sem igazolták és igy ezen végrendeleti intézkedés tárgyát nem képező szerzemények felperest illetik. A leltár 77. folyó száma alatt kitüntetett két ökörre nézve felperes tulajdonjogát megállapítani és örökhagyó hagyatékából kihagyni kellett, mert alperesek tagadásával szemben felperes az általa hivatkozott és hit alatt kihallgatott Császár György és Császár Anna tanuk vallomásával kellően igazolta azon kereseti állítását, hogy néh. atyja Császár Györgytől 2 jármos ökröt kapott osztályrészébe és ezt nejével az örökhagyóval közös gazdaságba fordította, következőleg, habár a kapott ökrök néh. neje elhalálozásakor már ugyan nem léteztek, mégis a gazdaságban azok helyet és értékét pótlók voltak, felperes osztályrészébe jutott és igy öröklött értéknek tekintendők és ehhez képest tulajdonjoga figyelemmel főleg a közös gazdaságra, megállapítandó. A végrenDöntvénytár, uj folyam. XXX. n