Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

226 A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, s az esetre, ha felperes jelen itélet kézbesítése után 15 nap alatt az esküért folyamodik s a kitűzendő határnapon a pótesküt leteszi arra, hogy a midőn felperes K. Katalin tanúval alperesnél a gyermek tartása miatt megjelent, felperes és K. Katalin tanú jelenlétében azt, hogy a felperes gyermeke tőle származik, alperes beismerte és kijelentette, hogy a gyermeket eltartja, ezen póteskü letétele esetében alperes, mint az 1888 április 13-án született Antal nevü gyermek természetes atyja, tartozik a most mondott naptól számítva a gyermek 12 éves kora betöltéséig 5 frt gyermektartási havi dijat és pedig a már lejártat egy összegben, az ezután lejárandó havi dijat pedig minden hónap 13-ik napján megfizetni. Azonban, ha felperes a pótesküt le nem tenné, felperes keresetével elutasittatik s a perköltség ez esetben e helyütt is megszüntettetik. Indokok : Az alsóbiróságok az alapon bírálták el a pert, hogy felperes erkölcstelen életet folytatott s hogy ez okból felperes gyermeke részére tartási költség követelésére nem jogosított ; azonban alperesnek ezen körülményre alapított kifogása birói figyelembe vehető nem volt, mert e kifogás csupán oly nőszemélyek irányában érvényesíthető, kik a más férfiakkal való nemi közösülést nyilvánosan űzik, már pedig az alperes által meg nem tagadott kereseti állítás szerint felperes a gyermek fogamzása idejében alperesnél cselédképen szolgált, s már maga ezen körülmény is kizárja, hogy felperes alperes házában a fönt körülirt erkölcstelen életet folytathatta volna. De ezt alperes felhívott tanúival sem bizonyította ; mert a nem is alperes lakóhelyén, hanem Csongrádon tartózkodó S. Hermann és S. Sándor egyes tényekről és saját cselekményekről valló egyoldalú tanúvallomása alperes föntérintett kifogásának figyelembe vehetésére perrendszerü bizonyítékot nem nyújtanak, P. János és L. Anna alperesi tanuk vallomása pedig V. János tanú vallomásával megczáfoltatván, miután K. Katalin felperesi tanú vallomása alperes atyaságára nézve a tekintetben felperes keresete mellett határozott részbizonyitékot szolgáltatott, hogy alperes a tanú előtt felperes jelenlétében beismerte, hogy a gyermek tőle származott s annak