Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

i-8 De helyt kellett adni a keresetnek II. r. alperessel szemben a csődt. 29. §-a alapján is, mert kétségtelen, hogy közadós, midőn vagyonának hitelezői kielégítésére elégtelenségét ismerve, II. r. alperesnek 8oco frtnyi hozományt kötelezett és részben ki is fizetett, ezt csak hitelezői megkárosítására irányuló szándékból tehette és a felperes által felhozott bizonyítékok alapján, figyelemmel a csődt. 30. §-a rendelkezésére, bebizonyitottnak kellett tekinteni azt is, hogy közadósnak a hozományra vonatkozó Ígérete elfogadásánál II. r. alperes tudta, hogy annak kötelezése és részben fizetése közadósnak a hitelezők megkárositásáia irányuló szándékával történt. II-od rendű alperesnek ezt a tudomását pedig az alapon kellett bebizonyitottnak venni, mert beismerte, hogy közadósnál 1889. évi február hó 20-ig, tehát majdnem közvetlenül a B. a. szerződés megkötéséig mint könyvvezető volt alkalmazva, mint ilyen közadós helyett 1888 decz. 31-én a mérleget elkészítette és igy közadós vagyoni állapotáról kellett tudomást szereznie és a B. a. csatolt általa készített mérlegből különösen arról is, hogy közadós már 1888. évi decz. végén saját mérlege szerintsem birt 575 frt 52 krnál több vagyonnal, melyből tehát 8000 frtot hitelezői megkárosítása nélkül hozományul alpereseknek nem kötelezhetett. A B. a. csatolt mérlegben 15575 frt 52 kr. van ugyan közadós tiszta vagyonaként kimutatva, de ez már azért helytelen, mert a cselekvő állapotban közadós és neje közös tulajdonát képezett háznak 30,000 frtban felvett értéke egész összegében volt közadós vagyonaként felvéve, holott helyesen annak csak fele, vagyis 15,000 frt volt volna felvehető, az ezt meghaladó 15,000 frtnyi összegnek levonása után tehát a mérlegben kitüntetett tiszta vagyon összege 575 frt 52 krra szállt volna le. Hogy pedig a mérleg egyéb tételeinek helyes volta esetében is már ez okból helytelen volt, azt a II. rendű alperesnek tudnia kellett, mert beismerte, hogy tudta, mikép a mérlegben egész értékében felvett ház csak fele részben képezte közadós tulajdonát. Az első bíróság Ítéletének azt a rendelkezését, mely által II-od rendű alperest csak 1100 frt tökének és késedelmi kamatának megfizetésére kötelezte* az ezt meghaladó 1900 frt tekintetében pedig felperest keresete-