Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

10 szélni figyelmeztetés daczára is megtagadta, a magyar haza, a magyar nemzet és nyelve iránt rokonszenvre nem mutat is, mind a mellett ezekkel a Btk. 172. §-ába ütköző izgatás vétségének elkövetése még teljesen igazolva nem találtathatik, mert midőn egyrészről ezek arra nézve elég bizonyítékot magukba véve sem nyújtanak, ugy másrészről Berind Elek tanúnak 145, Lupán Miklósnak 138, Brebán Ábrahámnak 135, Pap Eleknek 139, Lupán Athanáznak 74, Babin Vaszilnak 140, Mung Omicznak 148. sz. alatti, s ugy ezen, mint Ondreojka Damilla és Dobai János tanuknak a végtárgyalás alkalmával bemondott szintén hit alatti vallomása szerint vádlott Lukács László a fentebb nevezett terhelő tanuk vallomásában emiitett nyilatkozatokat beszéde folyamán nem tette, sőt általában semmi oly sértő kifejezést nem használt, mely a magyar nemzet s a közhatóságok ellen irányult volna, s az izgatás vétségének fogalma alá vonható lenne, hanem egyedül a románok sérelmeiről szólott szelídebb kijelentések mellett. Minthogy tehát a vádbeli cselekmény elkövetésének bizonyítására hivatolt tanuk vallomását, az utóbb nevezett mentő tanuknak vallomása ellensúlyozza, minthogy továbbá a terhelő tanuk vallomása és a giródtótfalusi-román értekezlet 158. sz. a. jegyzőkönyvének tartalma sem foglal magában olyat, melyből a vádbeli cselekménynek elkövetése bebizonyitottnak volna tekinthető s azon gyanuokok, melyek a terhelő tanuk vallomásaiból menthetők, vádlottnak megbüntetésére alapul nem vétethetnek : ez okokból dr. Lukács Lászlót a Btk. 172. §-ába ütköző izgatás vétségének vádja és következményei terhe alól felmenteni kellett. (1889 jul. 9-én, 8378. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhag)ja az abban felhozott indokokból, illetőleg azért, mert azt, hogy a vád tárgyává tett beszédrészek a vádlott által a kér déses alkalommal elmondott beszédben benne foglaltattak volna, az első bírósági ítéletben az eljárás adatainak megfelelően kiemelt ellentétes bizonyítékok mellett felmerült kétely folytán bizonyossággal megállapítani nem lehetett. (1890 márczius 17-én, 35692. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy hosszabb beszéd valódi és