Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

152 IV. r. és Szilágyi Mitru vádlottakat a Btk. 401. §-ába ütköző s a 402. §. második bekezdése szerint minősülő magánokirathamisitás vádja és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A megejtett bizonyítási eljárás rendén a következő tényállás derült ki. Jóó Ferencz a Szilágyi Mitru és Vaszily felhívására készített egy 106 frtos kötelezvényt, a melyben előzőleg történt megállapodáshoz képest, Szilágyi Flóra mint kezes lett kitüntetve, azonban aláírásra kerülvén a sor, most nevezett nem csak az aláírást, de a kezesség elvállalását is megtagadta, s midőn e miatt Jóó Ferencz az okiratot meg akarta semmisíteni, azt Szilágyi Mitru magához vette s a már előzőleg megállapodáshoz képest Jóó Ferencz által aláirt Szilágyi Flóra neve mellé keresztvonást tett, azon határozott kijelentéssel, hogy ugy sem fogja engedni, hogy apja Szilágyi Flóra a kötelezvény alapján rövidséget szenvedjen ; ugyanezen okiratot Miklós Gábor, Alek Vaszily és az ezt szerkesztő Jóó Ferencz tanukként megelöttemezték. Ezen kötvény később Markovics Ábrahám által, kinek javára az kiállítva lett, per utján érvényesittetvén, annak alapján Szilágyi Flóra is mint kezes beperesittetett ; kibocsáttatván az idéző végzés, azt illetőleg a kereset megfelelő példányát a közjegyző által felkért Jóó Ferencz vett megbízatásához képest a vétiv átvételi elismerésére szánt helyének előlegesen, tehát mindenesetre helytelenül történt kitöltése után átadta Nyepre Stefánnak, Szilágyi Flóra részére leendő átadás végett. Szilágyi Flóra nem jelenvén meg a tárgyaláson, makacssági ítélet hozatott, s midőn a kézbesítés végett kiküldetett, azt Gólya Illés ismét Nyegre Stefán kisbirónak adta át azon utasítással, hogy azt Szilágyi Flórának kézbesítse s annak megtörténtét a vétivre utólagosan bevezesse. Nyegre Stefán Szilágyi Flórát egyik esetben sem találván hon, ugy az időző végzést, mint az ítéletet az arról tudni sem akaró Szilágyi Flóránénál hagyta, a mit azonban, bár ennek megtörténtét állítja, megbízóival Jóó Ferencz és Gólya Illéssel közölni elmulasztott. Végrehajtásra kerülvén a sor, a kérdéses okiraton alapuló összeg ez alatt az egyenes adós Szilágyi Mitru által kiegyenlittetett, s a végrehajtási iratok, nem szorgalmazás indokából, a bírósághoz be is terjesztettek. Ezek szerint tehát kár senkinek sem okoztatott. A fentiekben előadott tényállás folytán, habár a felsőbíróságoknál