Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

153 követett gyakorlat szerint a kár valóságos bekövetkezése a magánokirathamisitás ismérvét nem képezi, megállapítható ugyan, ugy a kérdéses okirat létrejötte, mint a kézbesítésnél eljárt személyek, hogy nagyobb fokú tudatlansága és értelmetlensége, de egyáltalán nem állapitható meg a szándékosság, a dolus, már pedig a Btk. 75. §-a szerint büntettet és vétséget csakis szándékosan elkövetett cselekmények képeznek, kivévén azon esetet, a hol a gondatlanságból elkövetett cselekmény vétségnek minösittetik, de az okirathamisitásnál ilyen eset fen nem forog. Minthogy tehát vádlottak cselekményében a kárositási szándék, a dolus fent nem forog, minthogy továbbá az okirat alapján Szilágyi Flórát fenyegető káros eredmény sem következett be, kiegyenlittetvén az az egyenes adós által, ez alapon vádlottakat az ellenök emelt vád és következmények terhe alól felmenteni kellett. (1889 szept. 2-án, 11763. sz. a) A budapesti kir. itélö tábla: Minthogy Szilágyi Vaszily és neje ezen bűnügyben, mint tanuk szerepelnek s igy vallomásaikra történt meghiteltetésük ellen törvényes akadály fen nem forgott, a kir. törvényszék vonatkozó határozata ellen a kir. ügyész által bejelentett semmiségi panaszt, mint alaptalant a kir. itélö tábla elutasítja. Ugyanannak felebbezése folytán azonban a kir. törvényszék ítéletének részbeni megváltoztatásával Szilágyi Mitru vádlottat, tekintettel arra, hogy a bűnjelként szereplő 18. n. sz. alatt csatolt 106 frtról szóló kötelezvényre atyja Szilágyi Flóra kezességi nyilatkozatához a kézjegyet önbeismerése szerint annak akarata ellen s ennek tudatában, tehát szándékosan ö alkalmazta azért, mert tudta, hogy hitelezője a kötvényt csak ezen kezességi nyilatkozat feltétele alatt logadja el, és mert az ekkép tanúsított magánokiratot hitelezője megtévesztésére fel is használta, a Btk. 401. §-ába ütköző s a 402. §. második bekezdése szerint büntettet képező, azonban a Btk. 92. § ának alkalmazásával a 20. §. értelmében minős ilő magánokirathamisitás vétségében bűnösnek kimondja és ezért a nevezett vádlottat 1 havi fogházra ítéli. A Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolják a vádlott jó előélete töredelmes vallomása, a panaszoshoz való viszonya és főleg az, hogy cselekményéből kár senkire sem háramlott, miután a tartozást ő egyedül kiegyenlítette, mely nyomatékos enyhítő körülmények