Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

i44 az általa képviselt fél ellenében állapítandó meg, kétségtelen, hogy felperes az alperesi ügygondnok, mint alperesek érdekében kirendelt képviselő részére meghatározott munkadíj megfizetésére nem kötelezhető, hanem a munkadíj azon fél által viselendő, kinek védelmére az ügygondnok kirendeltetett. Mert másfelől a perköltség, a munkadíj és költség összege a hivatkozott §. intézkedéséhez képest a teljesített munka és tett készkiadás arányában lévén megállapítandó, az e czimeken az elsőbirósági ítéletben meghatározott összeget a munka és kiadás arányának megfelelően felemelni kellett. (1890. ápr. 9-én) A m. kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete az alperesek terhére megállapított perköltség felemelésére vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyatván, felebbezett abban a részében, mely szerint felperest az alperesi ügygondnok részére megállapított 20 frt gondnoki dij fizetésre kötelezhetönek nem találta, megváltoztatik, s e tekintetben az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte felperest az ez által perbe fogott ismeretlen tartózkodásu alperesek képviseletére bíróilag kirendelt ügygondnok részére megállapított dijak előlegezésére olykép, hogy az ügygondnoki dijakat is a perköltség közé sorozva, ennek megfizetésére a pervesztes alpereseket kötelezte. Mert a perindítás által igénybe vett birói segély következtében felmerülő szükséges költség iránti felelősség a perindító felet terheli s mert oly esetben, midőn ismeretlen tartózkodásu alperesek pereltetnek — a minő a jelen eset is — a perindító fél kérelme s a pervitel érdekében történt ügygondnoki kirendeléssel járó költség is — miután ez, az alperesek ismeretlen voltánál fogva egyébként nem fedezhető, a pervitellel járó oly szükséges költségnek tekintendő, melyre a perindítónak a felelőssége szintén kiterjed, a mely költséget tehát, szegényjogon való perlés esetét kivéve, a perindító tartozik előlegezni annyival inkább, mivel ügyvéd az 1874. évi XXXIV. tcz. 50. §-a értelmében csupán vagyontalan perlekedőknek ingyenes képviseletére kötelezhető, a mely eset itt fenn nem forog. (1891. évi február 26-án 1040/1890. szám alatt.)