Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

ij8 VAIÓ teljesithetése, már az e czélra feltétlenül szükséges alkalmazás feltételei és módozatai által is ki lévén zárva a magánjogi szerződés tárgyai közül: azon egyén, a ki a törvény vagy szabályrendelet ellenére, bármely hivatali személy által oly functiók végezésére alkalmaztatik, a melyeknek végezésére csakis az illető közhivatalnokok vannak hivatva, illetőleg felhatalmazva, a mint a szabályellenes alkalmazás által nem válik közhivatalnokká, ugy azon, habár jogositlan működési körébe vont közhivatali functiónak tényleg teljesítése által nem válik az ötet e czélra jogtalanul megbízónak esetleg fizetőnek magánszolgálatában levő személylyé. Az ekként létrejött helyzet a közjog által feltétlenül kizárt, tehát jogilag el nem ismerhető alakulatot képezvén : alkalmat ad ugyan az ezt létrehozó hivatalnok ellen a kötelesség-megsértés miatti eljárásra, de a mint létében törvényes elismerésre nem számithat, ugy folyományaiban sem állapit meg oly helyzetet, a melyben mint a törvény alapján fenálló viszonyhoz a törvényben meghatározott következmények fűzhetők legyenek. Ezen szempontból a mint nem lehetett Czompó Imrd vádlottat közhivatalnoknak elismerni, époly kevéssé lehetett azt a jogtalanul reá bizott hivatali feladatok teljesítése körüli működésében akár a községi jegyző, akár pedig a községi biró magánszolgálatában levő személynek tekinteni, a miből azután egyenesen következik az is, hogy az általa elkövetett vádbeli lopás nem volt a Btk. 336. §. 7. pontja alá foglalható. Elesvén e szerint az említett minősítés : vádlottnak ezen cselekménye a Btk. 333. §. és 334. §. szerint lopás vétséggé volt minősítendő. A közokirathamisitás büntette miatt emelt vád alól a vádlott azért mentetett fel : mert az alantabb következőktől egyelőre eltekintve, a Btk. 394—399. §-ában meghatározott közokirathamisitás alanyai csak az eme §-ban megjelölt személyek lehetnek. Vádlott pedig, mint fenébb kifejtetett, nem volt közhivatalnok : a 393. és 394. §-ában meghatározott közokirathamisitások egyikét sem követhette el. A Btk. 391. és 392. §-ába ütköző közokirathamisításban pedig a vádlott azért nem volt bűnösnek kimondható : mert a közokirathamisitás azon esetei, melyek a hivatali jegyzökönyvekbe vagy más hivatali könyvekbe való hamis beve-