Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

27 zve a felperes által alperesnek tagadásával szemben egyéb, :on>itékok hiányában kínált föesküt megítélni, s a per kimenelét annak le-' vagy le nem tételétől feltételezni. (1890. évi inuár 30. 3002. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla : Az elsöbiróság ítéletének rnegltoztatásával a peres felek között szóbelileg létrejött alhaszonéri szerződést megszünteti s az alperest feltétlenül kötelezi, hogy a m. kir. közalapítványi uradalomtól a felperes részéről haszonbérelt 275 I200/. . . . hold bérleményből albérbe bírt 28 hold területet felperesnek visszabocsássa. Indokok: Az alperes az 1889 június hó 3-án megtartott tár gyalás alkalmával beismerte azt , hogy a kereset tárgyát íevő területre nézve a felperessel albérleti viszonyban áll, s egyáltalán nem állította a tárgyalások folyamán azt, hogy a bérösszeg fizetésének elmulasztása esetére a bérleti szerződés megszüntetésének lehetősége kizáratott. A felperes a haszonbérleti szerződés megszüntetését azon az alapon vette követ?lésbe, hogy azt, mint határozatlan időre kötöttet, az alperesnek bíróilag felmondotta és az alperes a haszonbéri összeget a meghatározott fizetési határidőkben nem fizette. Mellőzve azon Kérdésnek eldöntését, hogy a peres felek között az alhaszonbérleti szerződés határozott vagy határozatlan időre köttetett-e, és pedig mellőzve azért, mert a bérfizetés elmulasztása esetén haszonbérbeadó a szerződés megszüntetését mindkét esetben követelni jogosított, ha ennek ellenkezője ki nem köttetett, döntő körülménynek a kir. itélő tábla egyedül azt tekinti, hogy az alperes a kötelezett bérfizetést kellő időben teljesítette-e ? Minthogy pedig az alperesnek beismerése szerint is a bérfizetések évnegyedenként előre voltak teljesitendok, s az a körülmény, miszerint az alperes az 1888. évi április és július elsején esedékessé vált bérösszegeket az október hó i-én esedékessé lett összeggel együtt csak az 1888. évi november hóban fizette meg, bizonyítottnak tekintendő azzal, hogy az alperes a neki e részben a felperestől oda kinált tagadó főesküt el nem fogadta, de vissza sem kínálta és minthogy a bérfizetés elmulasztása okából a haszonbéri szerződés megszüntetésének kérelmezése jogos alappal bír: ugyanazért az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával a peres felek között szóbelileg létrejött haszonbéri