Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

folytán, mint kedélyingerültsége alapján a cselekmény elkövetésének idejében oly izgatott és felindult állapotban volt, miszerint ez által akaratának szabad elhatározási képessége jelentékenyen korlátozva lett; tekintve, hogy ez az állapot még ha a mint az országos közegészségi tanács véleményében foglaltatik, az öntudat elhomálvosodásával egyértelműnek vétetik is, egyáltalában nem vehető egyértékünek a Btk. 76. §-ában feltételezett amaz «öntudatlan állapottal*, avagy az «elmetehetség megzavartságának" azzal a fokával, a mely a tudat és akarat szabad alakulását és n.üködését nem csupán korlátozza vagy elhomályosítja, hanem teljesen megszünteti, illetőleg elsötétíti : ez alapon a nevezett vádlottnak azt a tettét, miként az a kir. törvényszék végzésében részletezett tényállás szerint 1889. évi október 4-én édes anyjának Huber Mihálynénak forgópisztolyból való lövésekkel halálát okozta, a kir. itélö tábla beszámitandónak ismeri fel, és a menynyiben a kérdéses tett elkövetésének eszköze és módja azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a vádlott szándéka az elért eredményre, vagyis a Huber Mihályné életének kioltására volt irányozva, a kir. tábla a kir. törvényszék ítéletének megváltoztatásával ugyanazt a vádlottal a Btk. 279. §>ába ütköző s z8o. illetőleg 281. §-a szerint büntetendő szándékos emberölés gyanújából ezennel vád alá helyezi, egyúttal tekintettel a vádbeli cselekmény súlyosságára, eme vádlottnak vizsgálati, fogságba helyezését elrendeli, s a kir. törvényszéket a további törvényes eljárás megejtésére utasítja. (1890 szept. 9-én, 31136. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodfokú bíróság végzése helybenhagyatik. Indokok: A perbeli adatok egyáltalán nem támogatják az országos közegészségi tanács felülvéleményében kifejezett azon következtetéseket, melyek részint a vádlott elmeállapotára irányzott orvosi megfigyelések eredményeiből, részint pedig a vádlott cselekményeinek a tett elkövetése előtt s annak elkövetése alatt nyilvánult küljelenségeiböl levonvák; nem különösen azt a feltevést, hogy vádlott a végzetes cselekményt az érzéki és lelki felháborodás (a közegészségi tanács véleményében «furor maniacalis»-nak nevezett) ama legmagasb fokán követte volna el, mely azonos a teljes öntudatlansággal, s mely ehez képest az akarat