Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

133 Hogy Kiss Györgyön a fentérintett helyen és időben a bonczjegyzőkönyvben leirt sértéseket vádlott Kiss Sándor okozta, azt vádlott mind a vizsgálat, mind a végtárgyalás folyamán maga beismerte, de ez igazolva van a vizsgálat egyéb adataival is, ugyanis vádlott a vizsgálat és végtárgyalás folyamán is elismerte azt, hogy ö testvére Kiss Györgygyei osztály miatt régóta ellenséges viszonyban állott, hogy ezen ellenséges viszonyból kifolyólag testvérét Kiss Györgyöt már korábban elemészteni akarta, valamint elismerte azt is, hogy 1889 szeptember 22-én este 9 óra tájban odahaza lefeküdt, s miután aludni nem tudott, megvárva azt mig neje és családja elalszik, felkelt azon feltett szándékkal, hogy bátyját megöli, egy kampós botot vett magához, melylyel bátyját agyonverheti; azon az esetre, ha bátyja netán ellenállana és vele nem birna, még egy vastőrt is vett magához, melynek segítségével bátyját megboszulhatja. így felfegyverkezve indult el hazulról a mintegy negyedórányi távolságra eső szőllöhegyre bátyjához, kinek ottlétéről tudomással birt, azon czélból, hogy azt megölje ; a szöllőhegyen több órai várakozás és leskelődés után majdnem viradatkor bátyját megtámadta és pedig állítása szerint első ízben a kampós bottal ugy főbe vágta, hogy az rögtön összeesett, ezután pedig a bottal és a magával vitt tőrrel még több rendbeli halált okozó sértést ejtett, sőt akkor is midőn bátyja könyörgött, hogy hagyja meg az életét, nevezettel «végzett». A vizsgálat és végtárgyalás folyamán kihallgatott Tölli József és Kocsis Imre tanuk határozottan azt állítják, hogy midőn ők reggel Kiss György hullájához értek, azt oly helyzetbe találták, melyből következtetni lehet, hogy az illető tettes által alva vagyis orozva lett megtámadva és igy hajtatott végre rajta a bántalmazás. Vádlott maga elismeri azt, hogy midőn ő a szőllöbe kiment, ott több órahosszat egy szőllötőke alatt, mely azon gunyhótól, hol bátyja tartózkodott mintegy 10 lépésnyire állt, leste, hogy bátyja mit csinál és várta mig az elalszik s midőn meggyőződött, arról, hogy bátyja mélyen alszik és horkol, valamint arról, hogy nincs-e közelébe oly eszköz (fejsze), melylyel az ellene sikeresen felléphetne, szólt be bátyjához és kért tőle szőllőt, mire az állítása szerint álmából felriadva, feléje ütötte volna, de ö bátyját megelőzte s ugy ütötte főbe, hogy az rögtön összeesett.