Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

278 vételáraiból származtatják, holott ha özv. B. Józsefné 1881. évben menyétől 300 frt kölcsönt kapott volna, reá alig egy évre a d -i közbirtokosságtól ismét kölcsönt kérni nem lett volna kénytelen. Mindezek az adatok együttvéve a kir. tábla előtt kétségtelenné tették, hogy a vádlottak adósságokat koholtak azért, hogy a már eladott ingatlant megterheljék, ekként a nyilvánkönyvbe valótlan tételeket jegyeztek be, hogy azokból maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek. A büntetések kimérésénél enyhítőül vétetett, hogy az előbbre keltezett 300 frtos kötelezvény egy időközben meghalt ügyvéd irodájában készült s ebből a körülményből, ugy a vádlottak műveltségének alantas voltából okszerüleg azt lehet a vádlottak javára következtetni, hogy a cselekmény végrehajtásánál mások tanácsa által voltak befolyásolva. B. Mihály nagyobb fokú tevékenységével szemben a többi vádlottnak vele való személyes viszonya s eme viszony tettre ösztönző hatása is figyelembe vétetett. (1889 okt. 21. 23176. sz. a.) A m. kir. Curia : A kir. tábla Ítélete megváltoztatik, s a kir. törvényszék felmentő Ítélete hagyatik helyben : mert ugy a 300 frtos, valamint a 62 forintos kötelezők valódiak, az azokon kötelezettként megjelölt adósok által kiállítottak lévén : azoknak jelzálogi bekebeleztetése által tehát valósággal a kötelezettek által a jogosítottaknak jelentkezők részére kiállított kötelezvények és igy nem valótlan tények, körülmények vagy nyilatkozatok vezettetvén be a nyilvános könyvbe vagy más közokiratba, a Btk. 400. §. alkalmazhatósága feltétlenül ki van zárva. A Btk. 379. § ában meghatározott csalás büntette pedig azért nem állapitható meg : mert a tárgyalás adatai szerint az 0. János és neje panaszlók között egyrészről, és özv. B. Józsefné V. Viktor és B. Mihály vádlott között másrészről kötött adásvevési szerződésre nézve bizonyítva van, hogy az abban kitett 400 frt vételár nem a második vételár összegét képezi ; ugyanis a vádlottak azt állítják, hogy a vételár 700 frtot tett, a sértett pedig azt állítja, hogy ugyanaz 500 frt volt: ezen a kérdéses okiratban vételár gyanánt megjelölt összegnek mindkét fél által bevallott eltérése a valósággal megállapított vételártól és ezen valódi vételárra vonatkozólag az érdekeltek ellentétes állításai következtében nem lévén megállapítható, hogy melyik fél állításának tulajdonittassék nagyobb