Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

2 63 igényelt s a kir. ügyészség által hivatalos hatáskörében kiadott hivatalos kimutatás s a fentebb hivatolt 1888. évi 1810. sz. a. ítéletben megállapított 167 frt n kr vizsgálati költségek érvényesítése a polgári eljárásra tartoznak, ugyanazért dr. Molnár Mór tömeggondnok a csődtörvény 146. §. értelmében kifogásainak érvényesítésével az illetékes hatósághoz utasittatik. Minthogy azonban ugy a tömeggondnok, mint a fentebbi hitelezők a kir. ügyészség által igényelt osztályozás ellen is kifogást emeltek, az igényelt osztályozás érvényesítése végett a kir. ügyészség a fentebbi hitelezők ellen perre utasittatik. Egyidejűleg a szept. hó 22-én tartott pótfelszámolás alkalmával felmerült költségek és pedig dr. Molnár Mór tömeggondnok dijai 17 frt 60 krban s Roth Gábor ügyvéd dijai 2 frtban a beregszászi kir. ügyészség mint a rabtartási és bűnvádi eljárási átalányok kezelője ellen a csődtörvény 143. §-ában megállapittatnak és köteles ezt 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a jogosítottaknak megfizetni, stb. (1888 nov. 30. 9917. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első biróság végzését abban a részében, mely által a beregszászi kir. ügyészség mint a kir. kincstár képviselője összesen 19 frt 60 kr. költségnek fizetésére köteleztetett, megváltoztatja és kimondja, hogy a kir. ügyészség fenforgó esetben, a bejelentés, illetve felszámolás körül felmerült költségek megtéritésére nem kötelezhető ; mert az 1881 : XVII. tcz. 143. §. utolsó bekezdése értelmében azok a hitelezők, kik a bejelentési határidőt elmulasztották, a megidézés és felszámolással járó költségeket, mind a tömegnek, mind az egyes hitelezőknek minden esetben megtéríteni tartoznak ugyan; az is igaz, hogy az a körülmény, hogy magánegyén vagy czég avagy a kir. kincstár lép-e fel hitelező gyanánt, s jelenti be követelését a felszámolási határidő után, a költség fizetésének kötelezettsége tekintetében különbséget nem tesz: mindazonáltal meg kellett változtatni az első biróság végzését, mert az emiitett t. szakasz a felszámolási határnap után bejelentéssel élő hitelezőt abban a feltevésben kötelezi az utólagos felszámolás által okozott költség megtéritésére, hogy a hitelező a követelés bejelentése körül mulasztást követett el, vagyis hogy egy már előbb (a felszámolási határnapon) fenállott követelését kellő idő-