Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

255 37—42- §§-°ak rendelkezései s ezek helyes értelmezései szerint a kereskedő czég tulajdonosának az üzlet körébe eső teendők tekin­tetében feltétlen személyesitője s ily minőségénél fogva, mint bejegyzett czégvezető a vezetésére bizott üzlet körébe vágó s annak folytatásával járó minden teendők teljesítésére föltétlenül s igy az A. alatti leltárban felsorolt, az üzlethez tartozott áruk­nak és felszerelvényeknek akár részletenként, akár pedig együt­tesen eladására, az üzleti helyiségnek átengedésére is jogo­sítottak tekintendő, annyival inkább is, mert a ker. törvény­nek felperes által hivatkozott 38. §-ának bekezdésében külö­nösen az is ki van mondva, hogy a czégvezetői minőség a mel­lett, hogy a czégvezetőt a kereskedelmi üzlet folytatásával járó, minden ügyletre feljogosítja, egyszersmind a köztörvény szerint szükséges minden különös meghatalmazást is pótol; mert továbbá ugyancsak a hivatkozott törvényhely kifejezett rendelkezése szerint a czégvezetőnek csupán ingatlan javak elidegenítésére és terhelé­sére van különös meghatalmazásra szüksége s igy már magába a törvénybe felvett e rendelkezésből is kétségtelenül következik, hogy a kijelölt két esetre vonatkozók kivételével minden más jogcselek­ménye korlátlanul fölhatalmazva van és minden más jogcselek­ménye az általa képviselt czéget föltétlenül kötelezi. Alperes az elsőbiróság által megítélt 1159 frt 12 kr. iránti viszonkereseti követelésével elutasítandó volt, mert a viszonkeresetének alapját képező 1881 : LX. tcz. 236. ás 244. §. értelmében csak az, a ki nyilván valótlan vagy megszűnt követelés fedezetére eszközöltet ki zárlatot vagy biztosítási végrehajtást, felelős a kieszközlött biztosítási végrehajtás vagy zárlat foganatosítása következtében fölmerült károkért. Hogy tehát a hivatkozott törvényszakaszok alapján alperes viszonkeresettel élhessen felperes ellen, szükséges annak bizonyítása, hogy felperes nyilván valótlan vagy megszűnt követelés fedezetére eszközölte ki a panaszolt zárlatot és biztosí­tási végrehajtást. Ezt azonban alperes nem bizonyította, mert felperes keresete ilyennek nem tekinthető; minek folytán felpe­resnek az alperesi viszonkereset utján érvényesíteni szándékolt kárkövetelés iránti szavatossága az 1881: LX. tcz. 234. és 244. §. alapján meg nem állapitható. Minthogy azonban a felperes által kieszközölt két rendbeli

Next

/
Oldalképek
Tartalom