Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

255 37—42- §§-°ak rendelkezései s ezek helyes értelmezései szerint a kereskedő czég tulajdonosának az üzlet körébe eső teendők tekintetében feltétlen személyesitője s ily minőségénél fogva, mint bejegyzett czégvezető a vezetésére bizott üzlet körébe vágó s annak folytatásával járó minden teendők teljesítésére föltétlenül s igy az A. alatti leltárban felsorolt, az üzlethez tartozott áruknak és felszerelvényeknek akár részletenként, akár pedig együttesen eladására, az üzleti helyiségnek átengedésére is jogosítottak tekintendő, annyival inkább is, mert a ker. törvénynek felperes által hivatkozott 38. §-ának bekezdésében különösen az is ki van mondva, hogy a czégvezetői minőség a mellett, hogy a czégvezetőt a kereskedelmi üzlet folytatásával járó, minden ügyletre feljogosítja, egyszersmind a köztörvény szerint szükséges minden különös meghatalmazást is pótol; mert továbbá ugyancsak a hivatkozott törvényhely kifejezett rendelkezése szerint a czégvezetőnek csupán ingatlan javak elidegenítésére és terhelésére van különös meghatalmazásra szüksége s igy már magába a törvénybe felvett e rendelkezésből is kétségtelenül következik, hogy a kijelölt két esetre vonatkozók kivételével minden más jogcselekménye korlátlanul fölhatalmazva van és minden más jogcselekménye az általa képviselt czéget föltétlenül kötelezi. Alperes az elsőbiróság által megítélt 1159 frt 12 kr. iránti viszonkereseti követelésével elutasítandó volt, mert a viszonkeresetének alapját képező 1881 : LX. tcz. 236. ás 244. §. értelmében csak az, a ki nyilván valótlan vagy megszűnt követelés fedezetére eszközöltet ki zárlatot vagy biztosítási végrehajtást, felelős a kieszközlött biztosítási végrehajtás vagy zárlat foganatosítása következtében fölmerült károkért. Hogy tehát a hivatkozott törvényszakaszok alapján alperes viszonkeresettel élhessen felperes ellen, szükséges annak bizonyítása, hogy felperes nyilván valótlan vagy megszűnt követelés fedezetére eszközölte ki a panaszolt zárlatot és biztosítási végrehajtást. Ezt azonban alperes nem bizonyította, mert felperes keresete ilyennek nem tekinthető; minek folytán felperesnek az alperesi viszonkereset utján érvényesíteni szándékolt kárkövetelés iránti szavatossága az 1881: LX. tcz. 234. és 244. §. alapján meg nem állapitható. Minthogy azonban a felperes által kieszközölt két rendbeli