Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

221 vétségben bűnösnek volt kimondandó, s tekintette) azonban vádlott eddigi feddhetlen előéletére és mert a hiv. rend. 56. §. értelmében azt hitte, hogy az elővezetésre jogosítva van és mert T. letartóztatva nem is volt és mert az elővezetés is a csendőrök vallomása szerint a szolgabíró által kiadott utasítás folytán a lehető kímélettel foganatosíttatott és mert végre panaszosnak a szolgabírói hivatal irányában tanúsított s semmi esetre sem ildomos eljárása is szolgált okul, mint enyhítő körülményekre, a Btk. 92. §-át alkalmazni s vádlottat a kiszabott pénzbüntetéssel sújtani kellett. (1890 május 12-én 1446. sz. a.) A budapesti kir. itéiő tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s vádlottat a vád alól felmenti. Indokok: A Btk, 193. §-ában jelzett vétség tényálladékához az kívántatik meg, hogy a közhivatalnoknak a Btk. 75. §-ához képest a jogsértés elkövetésére irányzott szándékossággal, hivatali hatalmával visszaélve, valakit törvényellenesen elfogasson vagy letartóztasson. A bűnügy adatai szerint I, Pál ellenében sem az, hogy sértett T.-t letartóztatás által személyes szabadságától megfosztotta, sem az, hogy cselekményében őt a Btk. 75. §-ában jelzett szándékosság vezérelte volna, meg nem állapitható. Mert ámbár vádlott által a csendőrség részére 1888 jul. 24-én 80. szám alatt kibocsátott felhívásban az foglaltatik, hogy a csendőrség T.-t letartóztatván, mielőbb hivatala elé állítsa, mind a mellett ugyanezen felhívás szövege, valamint a csendőröknek a végtárgyaláson tett vallomásából az tűnik ki, hogy T. Sándor nem letartóztatva, hanem vádlott szolgabíró elé csakis előállítva lett : mert a felhívásban az előállítás indokául az hozatik fel, hogy sértett vádlott szolgabíró előtt háromszori idézés daczára is meg nem jelent, ez okból állítandó elő. M. János csendőr pedig a végtárgyaláson hit alatt vallotta, hogy vádlott neki a felhívás átadásakor szóval megmondotta, hogy uri emberrel lévén dolga, kíméletesen járjon el. Hasonló értelmüleg adta ki M. János örsparancsnok a rendeletet L. Vincze és P. Sándor csendőröknek, a kik sértett lakhelyén megjelenvén, mint ez nevezett csendőröknek, de sértettnek előadásából is kitűnik, sértett kocsira ült s magánosan indult el a vádlott lakhelye felé, s a csendörök sértett elmenetelét csak a községházától nézték s ezután mentek utána s az