Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

167 Indokok: Felperesek keresetükben a csődbe jutott édes atyjuk P. Jánosnak külön csődtömegét képező, a cziráki 145. sz. telekjegyzőkönyvben A. I. 1 —10. sorszám és a cziráki 73. számú telekjegyzőkönyvben A. + 4—12. sorszám alatt felvett ingatlanokból az A. a. közjegyzői okirat alapján 1600 frt követelésük kielégítését kérik. Azonban alperesek a felperesi követelés érvényesítését ellenzik és amaz okirat valódiságát megtámadják. Ezen megtámadás pedig az 1881 : XVII. tcz. 26. §-a alapján jogosult, és ugyanazon törvény 28. §-ának 3. pontja és 35. §-ának 2. pontja értelmében alapos azért, mert a jelen perhez hivatalból csatolt csödiratoknál fekvő 4569/85. sz. végzés szerint P. János összes vagyonára a csőd 1885. évi jul. hó 20-án nyittatott, ellenben az A. a. közjegyzői okirat, melyben P. János a neje M. Borbálának hozománya fejében 1600 frtnyi tőkére nézve engedte meg a zálogjogot a fentjelzett birtokaira bekebeleztetni, de egyúttal M. Borbála ezen biztosított zálogjogát a két felperesi leányára ruházta át, 1883 július 25-ik napján állíttatott ki. Ehez képest, tekintettel azon körülményre, hogy az A. okirat a csődnyitást megelőzőleg két éven belül keletkezett, és tekintettel arra, hogy felperesek igazolni nem képesek, miszerint az átruházási okirat idejekor tudomással nem birtak arról, miként atyjuk és anyjuk a hitelezőinek kijátszása és megkárosítása czéljából állították ki az A. okiratot, ugyanezen okiratban foglalt jogcselekvények a hivatkozott csődtörvény rendelkezéseihez képest hatálytalanok. Az annak bebizonyítására, hogy felperesek anyjának hozománya volt és azt férjének javaiba beruházta, eszközölt tanúkihallgatás nem volt figyelembe vehető, mert felperesek anyjának hozománya az 1840. évi VIII. tcz. 15. §-ához képest becsüleltárral nincsen igazolva. Hogy pedig az A. a. okirattal P. János hitelezőinek kijátszása czéloztatott, ezen kir. törvényszék a hivatkozott csődtörv. 36. §-a értelmében begyőzve látja másod- és harmadrendű alpereseknek a felperesek által meg nem czáfolt azon előadása által, hogy midőn P. János ellen a nevezett alperesek elleniratához csatolt 7. alatti végzéssel 1882 november 16-án 530 frt s jár. erejéig a kielégítési végrehajtás elrendeltetett, nem sokára a 3. és 4V. a. hiteles telekkönyvi kivonatok szerint P. Józsefnek nevén álló s P. Jánost illető fentjelzett birtokok az utóbbi javára 1883. évi július 19-én