Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

i53 az általuk használt fenyegető kifejezések s a csupán bántalmazásra alkalmasaknak látszó dorongoknak pusztán verekedés indokából történt használata elégségeseknek nem tartathatván, ekként ellenök a Btk. 279. és 65. §-aiba ütköző szándékos emberölés kísérletének ismérvei helyre állíthatók nem lévén, cselekményük az ez irányban elejtett vád következtében is épugy, mint III—X. rendű vádlottaknál a Btk. 301. §-ába ütköző s a 308. §. szerint minősülő befejezett súlyos testi sértés büntette jelentkezik. Mindezeknél fogva, miután a magánosok elleni erőszakban tettesnek tekintendő az azt elkövetett csoportnak minden tagja, miután továbbá a már emiitettek szerint azon körülmény, hogy a N. Józsefen ejtett sérüléseket a vádlottak közül kik okozták, megállapítható nem volt: a Btk. 175. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak, s a Btk. 308. §-a szerint büntetendő súlyos testi sértés bűntettében I—X. r. vádlottak valamennyien bűnösöknek voltak felismerendők és pedig anyagi halmazat megállapítása mellett azért, mert az előbbi büntetendő cselekmény a G. Sándor udvarára történt tömeges felvonulással, a fenyegető kifejezések és kiabálások hallatásával, a házfalának s az ajtónak döngetésével az utóbbinak benyomásával s a házban levőknek kizavargatásával már befejezést nyert, ekként mind az általuk elkövetett erőszakoskodás, mind pedig az egyeseknek bántalmazása s az orvosi látleletekben kitüntetett sérelmezése, külön akarat elhatározáson alapult s külön ténykedésekben is nyilvánult. J. Péteren az orvosi látlelet egyetlen fejsértést állapit meg. Miután I—III. r. vádlottak tagadásba veszik, hogy ők bántalmazták volna, sőt a tárgyalás adatai szerint B. G. János őket attól ezen szóval: «nem ez az igazi» vissza is tartotta ; mig ellenben K, Imrére be van igazolva, hogy ő a nevezettnek fejére, a midőn a konyhából kilépett, oly súlyos ütést mért, hogy az ennek következtében lerogyott: okszerűen következtethető, hogy a látleletbeli a sértett azonnali lerogyását eredményezett ütés kizárólag K. Imre ütése volt. Miért is a fenti bűncselekményeken kívül K. Imre még ezen súlyos testi sértés vétségének és pedig egyedüli tetteseként is felismerendő volt. A G. Sándoron ejtett egyetlen ütés okozójának a már felhozottak szerint T. M. István bizonyulván : ezt ismét ugyancsak az előbb jelzett két bűncselekményen kivül az ezen ütés által oko-