Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

zott könnvü testi sértés vétségében is bűnösnek kimondani kellett. A büntetés kimérésénél általánosságban figyelembe vétetett a vádlottaknak Ny. Pál, B. András és N. István kivételével büntetlen előélete I az, hogy a cselekményeket korcsmai dőzsölés után, ebből következtetve a borítal hatása alatt követték el, végül azon enyhítő körülmény, hogy az egész mozgalmat N. József tapintatlan viselkedése által mintegy maga provokálta. De másfelöl az összes vádlottak féketvesztettsége az általuk határt nem ismerőleg, csaknem a végsőig folytatott rakonczátlankodás, a fenforgó bűnhalmazat. Ezenkívül B. G. Jánosnál a mozgalom vezetésébeni vezérszerep, a melyhez a községben elfoglalt társadalmi állása (vagyonos s a bíró fia) nem kis mérvben járult s a többi vádlotténál nagvobbmérvü ténykedés. K. Imrénél, hogy a mozgalomban szintén egyik főkolompos volt, hogy a tömeget ő vezette a tett színhelyére, s hogy egygyel több büntetendő cselekménynyel terheltetik, mint a többi vádlott. E körülmények mérlegelésével a két vádlott egyenlő mértékben találtatott büntetendőnek. A következő három vádlott: Ny. Pál, B. András és Cs. Pál, kiknek ténykedése az előbbieknél kisebb volt, egyenlő tekintet alá esik. Közülök azonban Cs. Pál eljárása beigazolt megpofoztatása folytán inkább menthető; miért is ennek büntetése kisebb mértékben volt megállapítandó. A most említettek ténykedésénél ismét kisebb tevékenységű B. István, N. István, Gy. János, F. István és T. M. István szintén egyenlő büntetés alá lennének vonandók. De egyfelől a három utóbbi a tett elkövetésekor még 20-ik évét be nem töltötte, azért fiatalabb koruknál fogva az előbbi kettőnél enyhébben büntettek ; másfelől közülök ismét T. M. István még a G. Sándoron elkövetett könnyű testi sértés vétségével is terheltetik ; ö tehát e három között a legszigorúbban fenyítendő volt. Az elöl megállapított büntetési tételek megszabásánál ezen tekintetek szolgáltak iránytadókul. A csupán a vizsgálat meghiúsításának indokából alkalmazott vizsgálati fogságnak beszámítását a Btk. 94.. §-a indokolja. (1889. évi április hó 29-én 4287. szám alatt.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla a kir. törvényszék neheztelt Ítéletét indokolásánál fogva helybenhagvja.