Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

felperes ilyen jog birtokába visszahelyeztessék helye nincs. Ugyanezen tekintet alá esik felperes azon követelése is, hogy alperes az eltávolított biirüt a saját ingatlanán felállítsa, mert felperes nem igazolta, hogy olyan jog birtokában lett volna, hogy alperes ingatlanára bürüt fektessen, annál kevésbé követelheti tehát, hogy alperes ezen bürüt felállítsa, mert ha felperes a szolgalmi jog birtokát igazolta volna is, alperest nem cselekvésre, hanem csak tűrésre lehetne kötelezni, felperest pedig legfeljebb a kártérítés követelésének joga illetné meg. (1889. évi október hó 30-án, 47053. sz. a.) A magy. kir. Curia: A kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Megállapítottnak tekintendő ugyan, hogy felperes ama területen, a mely a helyszíni tárgyalás alkalmával felvett vázrajzon mint a W. patak és az uj-uteza közt fekvőnek van kitüntetve, oda értve a patakon át létezett összekötő büiüt is, a jelen keresetet megelőzőleg hosszabb időn át tényleg átjárást gyakorolt és így alperes mint P. János egyike örököse ellen, a mennyiben ő ellenében valamely birtokháboritás ténye bebizonyíttatnék, a sommás visszahelyezés elrendeltethetnék; tekintve azonban, hogy felperes kétségbe nem vonta alperesnek a tárgyalás folyamán előterjesztett azt az állítását, hogy felperes az átjárásban gátolva nincs, sőt a helyszíni megszemlélés is azt az eredményt mutatja, hogy felperes az átjárást ez idő szerint is gyakorolhatja, sommás visszahelyezési keresetének alapja egészen hiányzik, mert alperesnek az a ténye, hogy a saját, illetve néhai édes atyja telkét az építkezés czélszerüsége szempontjából akként rendezte, hogy az átjárást számba alig vehető más pontjára helyezte át, mint a tulajdonjog szabad gyakorlatával járó intézkedés, önhatalmú birtokháboritásnak egyáltalában nem tekinthető, és pedig annyival kevésbé, mert még a rendes perben is, a hol határozott tárgyú szolgalomjog képezi az eldöntés kérdését, a tulajdonjog minél csekélyebb megszorítására kell figyelemmel lenni, még kevésbé tekinthető tehát a sommás visszahelyezés alapjául egyedül szolgálható önhatalmú birtokháboritási ténynek a belteleknek oly módoni rendezése, a mely az átjárás fenhagyása mellett, egyedül ennek irányára nézve tesz lényegtelen változtatást.