Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)
I23 alatt az ölési szándékot kellő nyugodtsággal megfontolhatta: a kir. tábla azonban azon körülményt sem tartja elegendő alapnak arra nézve , hogy vádlottal szemben az ölési szándék előre történt megfontolását megállapítsa, mert a fentebbiek értelmében vádlott lelkében a bosszú, évek során szenvedett bántalmazások következtében az állandó elkeseredés mély gyökeret vert, s sértettnek ezen fellépése, hogy midőn vádlott és leánya a torból pihenni haza mentek, őket szidalmazta és megütni akarta, illetve vádlottnak a végtárgyaláson feladott mentsége szerint meg is ütötte; a miért vádlott és leánya télnek idején a szobából a pajtába voltak kénytelenek menekülni; vádlott elkeseredését újból nagy mértékben fokozta és ez által a megfontoláshoz szükséges higgadtságot kizárta, annál is inkább, mivel a hosszas időn át érlelődött elkeseredés szülte felháborodás az emberi lélekben a tapasztalat szerint mély hullámokat ver fel, a melyeknek elsimulására hosszabb időköz szükséges, a felháborodás lecsendesültéig pedig az ölésre irányzott szándék komoly megfontolása nem képzelhető. Mindezen indokoknál fogva a kir. tábla elfogadta vádlottnak a végtárgyaláson is hangsúlyozott azon védelmét, hogy ő sértett megölését végleg csak akkor határozta el, a midőn a pajtából sértett hálószobájába, a pisztoly kakasát felhúzva, a pitvarba bement s erre tekintettel vádlottat az első birói ítélet megváltoztatásával nem a gyilkosság, hanem a szándékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek. A büntetés kimérésénéi a kir. tábla vádlott javára felvette a beismerést, a büntetlen előéletet és a családi viszály és megelőző bántalmazásból származott elkeseredett kedélyállapotát, ellenben súlyosítóul azt, hogy tettét a részegségében magával tehetetlen, illetve alvó sértetten, tehát orozva hajtotta végre, s hogy tettét vején követte el, s a túlnyomó enyhítő körülményekre figyelemmel, a Btk. 91. §-át alkalmazta. (1889. évi november 26-án, 5068. sz. a.) A m. kir. Curia: Habár a vádlottnak a vizsgálat rendén tett vallomásával megállapítottnak kell elfogadni, hogy már a pisztoly megszerzése alkalmával arra gondolt, hogy azt veje ellen használja, ha ez őt újból bántalmazná; mindazonáltal tekintve, hogy ezen elhatározás olyan alkalomra vonatkozott, melyet a