Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

10O a kir. törvényszék megállapításai szerint sem kétes az, hogy Zs. Istvánt a kés használatában nem ölési szándék vezérelte. A kir. törvényszék megállapította, hogy Zs. a kést a szabad védekezést akadályozó szekéren oly egyén ellen használta, a ki öt másodmagával tettleg bántalmazta. Ezt a megállapítást kiegészíti a kir. itélö tábla azzal, hogy a bántalmazók a szekér mellől botot, illetve ostornyelet használtak és hogy a meg nem czáfolt, söt szakértői véleménynyel is támogatott védekezés szerint a bántalmazottnak fején testi sértéseket is okoztak; kiegészíti továbbá azzal, hogy az eljárás kétségtelen adatai szerint Zs. István bántalmaztatásának tartama alatt H. Mihályt a tovahajtásra ismételten sarkalta, a menekülés azonban nem volt lehető, mert N. J. György a boronát vivő kocsijával a két felől árkolt utat elállta és pedig B. János szerint eg}enesen abból a czélból, hogy P.-ék Zs.-t megüssék és megverjék. Minthogy a vád szerint is Zs. István volt a jogtalanul megtámadott, minthogy a vád szerint sem volt Zs. Istvánnak szándéka az ölés, vagy a Btk. 303. §-ában meghatározott valamelyik eredmény előidézése, hanem terhére csak az forog fen, hogy bántalmaztatása közben kést ragadva szándékosan bántalmazta az egyik bántalmazójának testét halálos eredménynyel; minthogy nem mutat az eljárásnak egyetlen mozzanata sem arra, hogy Zs. a kést a személyén elkövetett sértések megtorlása végett használta: minthogy a Zs. Istvánon megállapított eredményű közvetlen és jogtalan megtámadás elhárítására nem tekinthető szükségtelennek a kés használata, kiváltképen oly helyzetben, a melyben a tovább nem haladható kocsin a megtámadott volt ; minthogy a lovakkal elfoglalt H. Mihály segélyt különben is alig nyújthatott volna, de nincs is szabály, a mely szerint a segélvujtás akár annak, akár a szintén kocsin levő L. Vinczének kötelességében állott; az azonban bizonyos, hogy a két személv részéről ütöeszközökkel bántalmazottnak segélyt senki sem nyújtott. Minthogy nem csak nincs megczáfolva az a védekezés, hogy Zs. a kést csupán védelemből használta s hogy azt sem tudta, vajon megszurta-e a bántalmazói valamelyikét vagy sem, hanem ellenkezően a védekezés a fönebb kiemelt körülményekkel támogattatott. ezeknél fogva a kir. tábla Zs. Istvánt a Btk. 79. §-a