Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

89 meghatározott gyilkosság büntette miatt ellene emelt vád súlya alól felmenteni kellett. Ellenben miután kétségtelenül igazoltnak tekintendő, hogy vádlottnak, ki az orvosi megfigyelés szerint teljesen ép és beszámítható elméjű egyén, miről különben a végtárgyaláson a bíróság is teljesen meggyőződött, okvetlenül tudnia kellett, hogy az általa véghezvitt s fentebb leirt vadállati kegyetlenkedések, vagy azoknak csak egyike is a gyönge gyermeket előreláthatólag hosszantartó betegségbe fogják ejteni, s tekintve, hogy eme bántalmak, vagy az ezek következtében kifejlett betegségek a G. András halálát idézték elő: ezeknélfogva vádlottat a Btk. 301. és 303. §-aiban meghatározott és a 306. §-a szerint minősülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondani, s tekintve, hogy az általa véghezvitt hallatlan s valóban emberhez nem illő kegyetlenkedésekkel és rosz erkölcsi bizonyítványával, mint sulyositó körülményekkel szemben enyhítő körülményül javára csupán a nyomor, melyben élt, hozható fel, az ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel sújtani kellett. (1889. évi deczember 2-án 5673. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla : Tekintve, hogy a M. Mihályné szül. G. Róza felügyelete alatt állott G. András gyermek hulláján semminemű olyan heveny természetű testi bántalom, illetőleg sérelem nem találtatott, a mi annak halálával közvetlen okozati összefüggésbe hozható volna; s tekintve, hogy azok a testi bántalmak és sanyargatások, a melyeket a nevezett vádlott a tanuk előadásai szerint az emiitett gyermeken nem közvetlenül, hanem közvetve, illetőleg annyival állanak annak halálával okozati összefüggésben, a mennyiben a vádlott azokkal, valamint a kellő táplálék, ruházat és ápolás elvonásával a koránál fogva önsegélyre képtelen eme gyermeknek teljes elsatnyulását, betegeskedését és ekként segély nélküli állapotban való elhagyatottságában életerői szükségképi kimerülését okozta: ennélfogva a kir. tábla a nevezett vádlottat a Btk. 287. §-a harmadik bekezdésébe ütköző halált okozó elhagyás bűntettében mondja ki bűnösnek. Egyúttal pedig tekintettel arra, hogy az eljárás adatai szerint eme vádlott még annak is útjában állott, hogy a szóban lévő gyermek siralmas sorsán mások könyörületessége enyhíthessen, tekintve tehát, hogy a vádlott cselekménye e nemben a legszigorúbb beszámítást hivja