Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

68 vér csurgott a hóra, majd midőn a H. T. lánosné szülői a gyermeknek czipöt adtak, vádlott azt felhúzandó, a gyermek lábait nagy erővel csavargatta, majd az orrába ragadott s azt oly erővel csavargatta, hogy az vérezni kezdett. Ezután a gyermek vagy 3 napig a H. T. Jánosné szüleinél tartózkodott s midőn innen vádlott anyja, özv. M. Istvánná, vádlotthoz haza vitte, vádlott a beteg gyermeket, a miért ez az uton magát összepiszkolta, a pitvarban anyja által jéghideg vizzel megmosatta és egy szál ingben a hideg kamarába tétette s midőn vádlott anyja a gyermekre meleg ruhát akart adni, anyját a szobából kilökte s becstelenitö szavakkal illette. Ugyancsak ezen, valamint D. Jánosné, T. P. Imréné és ifj. V. Istvánné tanuk igazolják, hogy a gyermek teste tele volt kék foltokkal, ütési és rugási nyomokkal. T. P. Imréné és D. Jánosné tanuk vallomásaival igazolva van, hogy vádlott a kis fiút halála előtt néhány órával, azért mert fekhelyén megfordult, két fülénél fogva megragadta és fejét ugy a *kuczikhoz» illetőleg a falhoz verte, hogy az vérezni kezdett s az ezen ütés által létrehozott sérelmet a hullavizsgálati és bonczjegyzőkönyvek is konstatálták; ugyancsak ezen tanuk vallják, hogy a kis fiu halálos ágyán a fekhelyéül szolgáló gyékénykákát rágta. Mindezeknek egybevetéséből nyilvánvaló, hogy a G. András halálát a M. Mihálynétól szenvedett kegyetlen kínzások, az éheztetés és a hideg ellen való védelmezés elvonásának együttes hatása, vagy az ezek utóeredménye gyanánt kifejlődött betegségek idézték elő. A kir. ügyész M. Mihályné ellen a végtárgyaláson azon alapon, miszerint a nevezett előre láthatta, hogy az általa hosszú időn keresztül tervszerüleg végrehajtott kegyetlenkedések a kis gyermek halálát fogják előidézni, a Btk. 278. §-ában meghatározott gyilkosság büntette miatt emelt vádat. Minthogy azonban vádlott határozott tagadásával szemben az iránt, hogy szándéka a G. András életének kioltására irányult volna, melyre különben is semmi indoka nem volt, bizonyíték nem volt beszerezhető, s az általa időről-időre kifejtett egyes kegyetlenkedések nem tekinthetők oly tervszerüleg kivitt megszakítás nélkül való cselekménynek, melyből az ölési szándék megállapítható volna, minélfogva vádlottat a Btk. 278. §-ában