Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

7<> kerítés nélkül hagyása igen könnyen életveszélyes lehet, a mihez járul még az is, hogy erre vonatkozólag külön községi tilalom is létezett, mely tilalom a községben szokásos módon, dobszó mellett kihirdetve lévén, mindenkinek tudomására hozatott, mely körülményről I. r. vádlottnak saját beismerése szerint tudomása is volt. Ha tehát I. r. vádlott a háza kertjében létezett kutat ennek ellenére is kerítés (káva) nélkül hagyta, lehetetlen volt nem tudnia, hogy e mulasztása által akár saját gyermekének, akár másoknak életét illetőleg testi épségét súlyos veszélynek tette ki. Nem menti vádlottat a bűnösség alól, hogy a helyszíni szemléről felvett és az iratoknál 9 n. sz. a. foglalt jegyzőkönyv szerint udvara be volt kerítve és nádkeritéssel külön el volt kerítve azon kert is, melyben a kut állott, mert ezen kerítésen nyílás volt s igy nem volt olyan, hogy az azon való bejuthatást lehetetlenné tette, vagy különösen megnehezítette volna; sőt az mint nádkészülék gyermekek által is könnyen elháritható volt. Nem zárja ki a vádlott elleni büntetendő gondatlanságot ennek azon mentsége sem, hogy a kútra három szitakéreg volt téve: ezen állítás ugyanis ellenkezik a helyszíni szemle alkalmával eskü alatt kihallgatott ifj. H. János községi bíró és O. János községi esküdt azon egybehangzó vallomásukkal, hogy a vádbeli eset idején a kut kávájául csak egy és nem három szitakéreg szolgált, mely a földszinttől egy tenyérnyi magasságban állott fen. Ugyanezt vallotta a helyszíni szemle alkalmával Sz. Jánosné, Cs. Zsófia, sértett fél mint tanú is. Hogy pedig ezen kávátlan kut a vádbeli eset idején deszkával sem volt befedve, azt II. r. vádlott maga beismeri, azt állítván, hogy ez alkalommal csak egy kis vályú volt rajta keresztül téve. Ezen vályucska azonban, a mint ifj. H. Imre tanú vallja, nem a kut fölé volt elhelyezve, hanem a kútban a víz felett úszott. Mindezek alapján megállapítottnak volt veendő, hogy I. r. vádlott akkor, midőn a kutat a biztonságnak megfelelő méretű és minőségű kávával ellátni elmulasztotta, nem figyelte meg az e miatt bekövetkezhető szerencsétlenség lehetőségét, holott előre láthatta, hogy az előbb vagy utóbb bekövetkezhetik, a minthogy az be is következett. Ezen indoknál fogva a nevezett vádlott a kir. Curia által is gondatlansággal terheltetvén, az ez által okozott eredményért büntetendő felelősség alá esőnek volt