Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

77 Harmadnapra vagyis május 3-án Gy. M. Antalné a saját kutjában véletlenül megtalálta a gyermeket meghalva. A dr. F. Béla orvos által felvett halottvizsgálati jegyzőkönyvre vezetett orvosi véleménynyel megállapittatott, hogy Sz. Gyula élve esett a kútba s halálát vizbefulás okozta. Sz. Gyula elhalálozásának oka vádlott Gy. M. Antal és Gy. M. Antalné gondatlansága volt, mert daczára annak, hogy udvarukon levő kutjoknak kávája sem volt, még sem tartották azt ugy befedve, hogy ez által minden szerencsétlenség megakadályozható lett volna, holott a mint ez a szerepi elöljáróságnak 11. n. sz. a. csatolt jelentéséből kitűnik, nemcsak 1886ban, hanem már azt megelőzőleg is tiltva volt Szerep községében kávátlan kut tartása s ezen tilalom a faluban szokásos módon dobszóval hirdettetett meg, tehát arról nemcsak mindenkinek tudomást kellett szerezni, hanem mindenki tudomást is szerzett s igy tudomást szerzettek vádlottak is. De ha egyáltalában nem lett volna is tiltva az ilyen veszedelmes kutak tartása, még ez sem birna befolyással vádlottak vétkességére, nem menthetné gondatlanságukat, annyival inkább nem, mert mint apró gyermekekkel biró emberek saját gyermekeiket is folytonosan veszélynek tették ki a kut által. Az a védekezésük, hogy kutjukon volt egy 5 tenyérnyi magas rostakéreg s azt egy kis vályú fedte be: még akkor sem volna figyelembe vehető, ha igazoltatott volna is, a mi nem történt, mert a következmény megmutatta, hogy a kut vagy egyáltalában nem volt, vagy ugy volt befödve, hogy a 6 éves gyermek a maradt részen beeshetett, a mi valóban nem történhetett volna meg, ha a kut kellő magasságú kávával és a káva fedővel lett volna elzárva. Az a védekezés sem vehető figyelembe, hogy vádlottak háza nem is ugyanazon utczában van sértett házával, mert a szemlejegyzőkönyv igazolja, hogy csupán 68 ölre esik attól. Az sem vehető figyelembe, hogy Sz. Gyula — állítólag — nem is szokott vádlottakhoz járni, mert vádlottak kis fia, M. Marczi bizonyitja azt, hogy akkor nap is együtt játszott Sz. Gyulával s együtt indultak vádlottak háza felé. Az sem jöhet tekintetbe, hogy nem vádlottaké volt a kútba esett gyermek, mert nem azon sarkallik vádlottak vétkessége, hogy nem vigyáztak Sz. Gyulára, hanem azon, hogy kutjokat káva nélkül s oly állapotban tartották, hogy