Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

sem tagadja, miszerint a felügyeletére bizott R. István önmagával tehetetlen beteg és teljesen elgyengült egyén volt, ezen tudatban a legközönségesebb emberi felfogás és tapasztalat mellett és előre láthatta volna, hogy a jelzett bánásmód következtében a legkönnyebben sérülést szenvedhet s ennek daczára hivatalából folyó kötelességének megszegésével és R. Istvánnal szemben a fentirt durva bánásmódot tanúsítván, az érintett sérelemnek okozójává vált: ennélfogva miután cselekvényében a legkönynyelmübb gondatlanság jelentkezik, őt a R. István sérelmére elkövetett, a Btk. 310. §-a 2-ik bekezdésébe ütköző gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében vétkesnek kimondani s tekintettel azon sulyositó körülményekre, hogy R. István kórházi gondnok vallomása szerint vádlott a felügyeletére bizott betegekkel embertelen, durva módon szokott bánni, továbbá, hogy gondatlansága a szándékossághoz igen közel áll, melyekkel szemben enyhítő körülmény fel nem hozható, vádlottat a kiszabott büntetéssel sújtani kellett. (1889. évi márczius 29-én 1908. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja s vádlottat a R. István sérelmére elkövetett gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétsége helyett a Btk. 301. §-ába ütköző s minősülő súlyos testi sértés vétségében mondja ki vétkesnek s ezért tiz havi fogházra s 20 frt pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: T. Jánosné ténybeli tanú hit alatti vallomásával bizonyittatott, hogy vádlott a magával tehetetlen elmebeteg és vak R. Istvánt fürdés czéljából az ennek czellájától 60 lépésnyire eső fürdőszoba felé oly durva és embertelen módon hurczolta, hogy a -vak ember többször megbotolva elesett, vádlott a földön vonszolva a sértettet a fürdőkádig, azt ebbe oly módon dobta be, hogy R. István ennek következtében fejével a fürdőkád éles szélébe csapódván, feje azonnal vérzett. Vádlott a végtárgyaláson elismerte ugyan, hogy a vak és elmebeteg R. István megbotolván elesett, s igy vitetett általa a kádhoz; tagadja azonban, hogy a kádba bele csapta volna, s azt állítja, hogy kis időre a fürdőbe elhelyezett elmebeteget magára hagyta, s e közben a fürdő-kád valahogyan feldőlt, ebből R. kiesett s fejét