Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

72 a földbe vágván be, innen ered a fejsértése. E védekezése azonban ugy a nevezett T. Jánosné, valamint R. István főápoló tanúnak hit alatti vallomása által megczáfolva lett, ezek tanúsítván, hogy a fürdő-kád nem dőlt fel, s fel sem dőlhetett, mert az földre bemélyitve lévén, mozdíthatatlan. Vádlott cselekménye tehát nyilván R. István testének szándékos bántalmazását képezi, mit különben megerősít az is, hogy ellenében igazoltatott, hogy a felügyeletére bizott betegekkel embertelen kegyetlenséggel szokott elbánni. Tekintettel tehát arra, hogy az ezen eset után másnap elhalt R. István hulláján ugy a rendőri uton megkisérlett bonczolásról felvett jegyzőkönyv megállapítása szerint a koponya jobb oldalcsontján levő sebet, valamint az ezt követő törvényszéki bonczjegyzökönyv és vélemény a hullán talált hat rendbeli sértés között a bonczjegyzökönyv 4. pontja alatt leirt koponyasérelmet olyannak állapította meg, mely szabályszerű gyógykezelés mellett 15—20 nap alatt szokott begyógyulni, s tekintettel másrészt arra, hogy az egyébként másnap már bekövetkezett halálozást az orvosi vélemény szervi bajokra vezetvén vissza, a halálozás a szenvedett sérelmekkel oki összefüggésbe nem hozható, vádlottat szándékosnak felismert cselekménye miatt, a különben 20 nap alatt gyógyulandott testi sértés okozása alapján, a súlyos testi sértés vétségében a Btk. 301. §-a értelmében kellett bűnösnek kimondani. Büntetése kiszabásánál figyelembe vétetett, hogy egy nyomorék vak és elmebeteg egyénnel szemben minden egyéni indok nélkül ilyen embertelen durvasággal bánt el, s hogy enyhítő körülmény nem találtatott; miért is a büntetési tétel legmagasabb mértékét kellett megközelíteni. (1889. jun. 12-én 17,4.11.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági Ítélet a vádbelí cselekmény minősítésére és a büntetés tartamára nézve megváltoztatik és vádlott a Btk. 473. §-ába ütköző és e szerint büntetendő hivatalos hatalommali visszaélés vétségében mondatik ki vétkesnek, s ezért hat havi fogházra és a 484. §. rendelete alapján viselt ápolói állásának elvesztésére Ítéltetik. Indokok : Mert vádlott a cselekményt mint közhatósági ápolószolga, szolgálatának teljesítése alatt követte el: a Btk. 461. §. rendelete szerint pedig a kórházaknál alkalmazott szolgák is köz-