Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

bele csapta, mely alkalommal R. István fején a fürdőkád éles széléhez való ütődés következtében a fejbőr felszakadt, hogy a R. István testén észlelt több rendbeli sérelmek közül egyik vagy másik mikor és mily körülmények között keletkezett, azt a vizsgálat rendén megállapítani nem sikerült ugyan, de az, hogy a bonczjegyzökönyv 4. pontja alatt leirt 15—20 napi gyógytartamunak jelzett sértés R. István fürdése közben származott, tehát teljesen fris keletű volt, nem csupán T. Jánosné, hanem R. István kórházi gondnok vallomásából is kétségtelen, mert az utóbbinak az esetről azonnal jelentés tétetvén, az érintett fejsebet megvizsgálta és azt egészen frissen keletkezettnek találta. D. Márton vádlott határozottan tagadja, hogy R. Istvánnal az érintett módon bánt volna, tagadja különösen azt, hogy a nevezettet a földön húzta, s a fürdőkádba bele csapta volna és azt állítja, hogy midőn R. Istvánt a fürdőben elhelyezte, ő a szobából szükségét végzendő kiment és midőn visszatért, az illetőt a fürdőszoba czementtalaján leesve találta, mivel a fürdő kád feldőlt volna. Jóllehet ezen utóbbi körülmény, hogy t. i. a fürdő-kád R. Istvánnal feldőlt volna, a felhívott tanuk vallomásával meg van czáfolva: a mennyiben ezek szerint a kád erősen a földbe mélyítve levén, fel nem dőlhetett s ennélfogva ki van zárva annak lehetősége, hogy R. István az érintett sebet a jelzett módon szenvedte volna, mindazonáltal, habár a kir. törvényszék a R. István fent említett fejsebének keletkezésére vonatkozólag T. Jánosné mint minden tekintetben hitelt érdemlő tanúnak vallomását teljes bizonyítékként, mint a fenforgó körülményekkel támogatottnak elfogadja is, mind e mellett tekintve, hogy ugyanezen tanú vallomásából, egybevetve a R. István vallomásával, szakavatott mérlegelés mellett csupán annyi állapitható meg, hogy vádlott a felügyeletére bizott betegekkel hivatásszerű kötelmeinek komoly tudata ellenére durván és embertelenül bánt és a jelen esetben is az önmagával tehetetlen R. Istvánnal szemben ugyanezen bánásmódot követte, a nélkül azonban, hogy annak a fürdőkádba való becsapása által szándékosan valamely testi sértést kivánt volna okozni, ennélfogva őt a Btk. 301. §-ára alapított vád alól felmenteni kellett. Minthogy azonban vádlott maga