Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)
i63 óta az addig hatályban volt ausztriai büntető törvénykönyv nyomán, de ellentétben a hazai törvényekkel, nevezetesen az 1723: XI. tcz. 10. §-ával, az 1723: XII. tczikkel, továbbá az 1844. évi VI. tcz. 18. §-ával az okirathamisitás több bíróság által tévesen a csalás bűntettének elnevezése alá foglaltatott és a csalásnak egyik külön esetévé vétetett, nem változtatta át az okirathamisitásnak ezen cselekmény természete által feltételezett egy bizonyos, minden más büntetendő cselekmény véghezviteli módozatától különböző valóságát és saját individualizált voltát; tekintve, hogy a Btk. 389. §-a szerint a csalás miatt rendszerint csak a sértett fél indítványára indítandó meg a bűnvádi eljárás; míg ellenben az okirathamisitás hivatalból üldözendő cselekményt képez ; tekintve, hogy a Btk. 2. §-a szerint az 1880 szeptember hó i-je előtt elkövetett büntetendő cselekmények esetében az illető törvények, illetőleg a joggyakorlat enyhébb intézkedései alkalmazandók; tekintve, hogy a sértett fél indítványának hiányában a bűnvádi üldözés kizárva lévén, azon törvény, melynél fogva a tettes a konkrét esetben a büntető felelősség alul kiesik, kétségtelenül az enyhébb ; tekintve, hogy a Btk. 389. §-ának rendelkezése a megjelölt törvénykönyv hatályba lépte előtt elkövetett esetre is kiterjesztett az 1880: XXXVII. tcz. 29. §-a által; tekintve mindazonáltal, hogy a most megjelölt 29. §. ezen rendelkezése a Btk. hatályba lépte előtti azon cselekményekre terjesztetett ki csupán, mely cselekmények miatt az üldözhetés a Btk. szerint a sértettnek indítványától van feltételezve; tekintve, hogy az idézett §. azon ((büntetendő cselekmények* kifejezést használván, ezzel egyenesen azon testi és szellemi cselekvőséget jelöli meg, melyet a Btk. csalás bűntettének, illetőleg vétségének minősit; tekintve, hogy a most felhozott szempont által az 1880. XXXVII. tcz. 29. §-ának rendelkezésénél fogva semmiféle oly cselekvényre nem terjeszthető ki a bűnvádi üldözésnek feltételezettsége a magán indítványtól, mely cselekményre vonatkozólag ezt a Btk. nem rendeli; tekintve, hogy a csalás bűntettét, illetőleg vétségét megalkotó kül- és belcselekvőség a Btk. 31. fejezetének illető rendelkezéseiben tüzetesen ki van emelve és világosan meg van határozva; tekintve, hogy a most megjelölt kijelölés által egyúttal ki van tűzve azon kör is, a meddig csalás miatt a vád11*