Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

*3fi fltanitásra képtelen», továbbá ugyanazon hatósághoz saját nevében beadott 2. sz. feljelentésében pedig a fentebbieken kivül azzal is vádolja, hogy «S. Mihály mint a Tisza biztosító-társaság volt ügynöke, a vádlott apósa J. József által kezeihez lefizetett 3 forint 40 kr. biztosítási diját a társaságnak be nem szolgáltatván, apósa bepereltetett, s annak folytán tetemes per- és végrehajtási költségeket kellett fizetni)), továbbá hogy ((testvéreit ellene fellázította s hamis adásvétellel gyanúsította*, végül, «hogy nem tanköteles gyermekének iskolai mulasztása miatt vádlott megkárosítása czéljából 12 frt erejéig vádlottat jogtalanul megzálogoltatta». Ezen feljelentések következtében, S. Mihály kántortanító ellen nevezett megyés püspök által fegyelmi vizsgálat rendeltetvén el, annak során K. József és az ö rábeszélése következtében az 1. sz. feljelentést aláirt vádlott-társai, a S. ellen emelt összes vádakat visszavonván, S. Mihály az egyházi fegyelmi hatóságnak határozatával a vád alól felmentetett. K. József vádlott maga beismeri, hogy az 1. sz. a. panasz feljelentésnek értelmi és a 2. sz. alattinak pedig physikai szerzője volt, beismeri, hogy S. Mihályt azzal gyanúsította, miszerint a J. József által kezeihez lefizetett 3 frt 40 kr. biztosítási dijat a Tisza biztosító társasághoz ideje korán be nem szolgáltatta, minek folytán apósa bepereltetvén, a S. mulasztása következtében tetemes költséget kellett fizetnie, tagadja azonban, hogy S. Mihályt ezen pénzösszegnek elsikkasztásával vádolta volna, vagy vádolni akarná, mert ő S. Mihálynak ezen tényében egyedül szabálytalan eljárást lát. Mint az érintett vádfeljelentésekből is kitűnik, K. József vádlottnak emiitett cselekményeiből két fővonás domborodik ki, egyik az, melylyel S. Mihály ellen büntetendő cselekmény elkövetését t. i. a 3 frt 40 kr. biztosítási dij visszatartása által sikkasztás vétségét látszik panaszolni, másik pedig, hogy S. ellen ennek egyházi hatósága előtt hivatalos kötelmeinek megszegésére vonatkozólag oly tényeket panaszolt, melyek miatt S. Mihály ellen a fegyelmi eljárás meg is indíttatott. Az első sorban említett esetre vonatkozólag igaz ugyan, hogy sértettnek és B. Barnabás tanúnak teljesen megegyező vallomásából kiderült, miszerint J. József a kérdéses biztosítási dijat már csak akkor fizette le S. Mihálynál, midőn a biztosító társa-