Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

111 elállottak, a kihallgatott tanuk vallomásaival nem bizonyította. (1889 május 15-én 27,573. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbirósági itélet megváltoztatásával alperes a kereseti ingatlanság telekkönyvi átíratására alkalmas szerződésnek kiszolgáltatására csak arra az esetre köteleztetik, ha I. rendű felperes a pótesküt arra: hogy ö a zs.-i 2307. hrsz. birtokrészietet alperestől örök áron tulajdonjogilag szerezte meg ; és hogy a folyó váltsági összegeken felül alperesnek a kialkudott 50 frt vételárt megfizette, leteszi. Indokok: Alperes az elsőbiróság ítélete ellen felebbezéssel nem élvén, az a perbeli védelme, hogy I. r. felperes a kiszámított 62 frt 62 kr. váltsági tőke visszafizetésével utólag megelégedett, az e körülmény tekintetében alkalmazott bizonyítás, ha arra csekély suly fektettetett volna is, többé mérlegelés tárgyát nem képezheti, hanem csakis attól a körülménytől tehető függővé a per kimenetele: vajon felperes azt az állítását, hogy ő a kereseti ingatlant tulajdoni joggal szerezte meg, perrendszerüleg bizonyitotta-e vagy sem. A váltsági fizetésekről szóló könyvecskének I. rendű felperes nevére való átíratása, valamint a hosszú éveken át folytatott birtoklás perrendszerü bizonyíték gyanánt még támogatólag sem szolgálhat, mert e két körülmény egyike sem zárja ki alperesnek arra alapított védekezése lehetőségét, hogy az ingatlant ő I. r. felperesnek csak haszonélvezetképen adta át, hogy tehát birtoklása csak e czimen alapul; tekintve azonban, hogy B. Pál, ki 1874-ben községi biró volt, határozottan azt vallotta, hogy alperes előtte I. rendű felperes jelenlétében világosan oda nyilatkozott, hogy ö p.-i földjét S. Istvánnak eladta és a törlesztési könyvecskét oly nyilatkozattal adta át, hogy ő neki sem földre, sem a könyvre többé semmi gondja; tekintve továbbá, hogy Sz. Péter, ki 1876. évben az örökváltsági bizottság tagjává lett, az E. alatti kérdőpontok 3.-ára azt vallotta, hogy alperes előtte beismerte, hogy kapott S. Istvántól valami pénzt, de az nem volt 50 frt, de hogy mennyi, maga sem tudta megmondani : felperesek javára mind az átruházási jogügyletnek keresetileg állított minősége, mind a vételár lefizetése tekintetében mindenesetre fenforog oly részbizonyiték, mely a jogügyletbe befolyt I. rendű felperesnek pótesküjével kiegészíthető ; a vételár