Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

97 volt, melylyel öt is megütni akarta ; de miután arra nézve, hogy az orvosilag igazolt súlyos testi sértés bottal való megütés, illetőleg vádlott szándékos cselekménye által okoztatott volna, sértett állításán kivül más bizonyíték fen nem forog, miután továbbá tanukkal van igazolva és sértett fél maga is elismerte, hogy közöttük akkor dulakodás volt, mi közben vádlottat két izben is a földre döntötték, miután a törvényszéki orvos véleménye szerint, a sérülés épen ugy származhatott valamely tárgyhoz való ütődés, mint bottal való szándékos ütés által, nem állapitható tehát meg az, hogy a sértés melyik módon keletkezett, miután végre az iránt, hogy a dulakodást vádlott kezdeményezte és ennek folyama alatt a jogos védelem határát túllépte volna, semmi bizonyíték fel nem merült, sőt tanukkal van bizonyítva, hogy öt. sértett és fia azon alkalommal bántalmazták, a földre két izben is ledöntötték ; a dulakodásban valamely tárgyhoz való ütődés folytán is keletkezhetett súlyos testi sértés miatt tehát vádlott, mint megtámadott fél felelősségre nem vonható. Mindezeknél fogva vádlottat az e miatt emelt vád alól felmenteni kellett. (1889 márcz. 14. 2712. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, vádlottat a Btk. 301. §. szerint büntettet képező, de a Btk. 92. és 20. §-ai alapján vétséggé minősitett súlyos testi sértésben bűnösnek kimondja, s ezért a Btk. 302. és 92. §-ai alapján 1 hónapi fogházra és 10 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Vádlott beismeri, hogy az 1888 szept. hó 24.-én tettleges czivakodásba elegyedett a vele közös háztartásban élő özv. T. Györgynével, T. György, T. Mihály és M. Mihály tanuk vallomásai igazolják, hogy özv. T. Györgyné eme czivakodás alkalmával szenvedte azt a testi sértést, mely, a szakértő orvosok véleménye szerint 30 napi gyógyulást igényelt; ezenkívül a sértett határozottan állítja, miszerint a kérdéses testi sértést a jelzett alkalommal vádlott szándékosan okozta, a sértett eme vallomása pedig megerősítést nyer az által, hogy F. Mihály tanúvallomása szerint sértett eme testi sértés szándékos okozásával közvetlenül a czivakodás után vádlottat terhelte ; az eljárás összes adatai végül kétségtelenné teszik, hogy a kérdéses alkalommal sértettet vádlotton kivül más nem bántalmazta. Ezek a körülméDöntvénytár, uj folyam. XXVI. 7