Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

98 nyek teljes bizonyítékot képeznek arra nézve, hogy a becsatolt látleletben leirt súlyos testi sértést vádlott bántalmazásra irányzott szándékkal okozta. Az előadott bizonyítékokkal szemben vádlott ama védekezése, hogy sértett a kérdéses testi sértést olykép szenvedte volna,, hogy huzakodás közben karja véletlenül a takaréktüzhelyhez vagy az ajtó szárfához ütődött, birói figyelembe azért nem jöhet, mert a sértésnek ily módon keletkezése az eljárás adataival nemcsak, bizonyítva, hanem még valószínűvé téve sem lett s különben is,, ha a huzakodás közben szenvedett lökés okozta volna a vád tárgyát képező testi sértést, azért vádlott, ki a kérdéses alkalommal egyedül állott a sértettel szemben és igy a lökés csakis tőle eredhetett, büntetőjogi felelősséggel tartozik. Az előadottak alapján vádlott bűnösségét megállapítani és tekintettel a vádlott és sértett közt fenforgott viszonyra és arra, hogy a kérdéses czivakodás alkalmával vádlott is bántalmazásokat szenvedett és hogy a látlelet szerint 14 nap alatt gyógyulhatónak jelzett testi sértés csak az esetleg föllépett könyök izületi lob következtében igényelt hosszabb gyógyulási időt, vádlottat a Btk. 92. §. alapján a kiszabott büntetésre ítélni s ahhoz képest a Btk. 20. §-ára való> figyelemmel a vádlottat terhelő súlyos testi sértést vétséggé minősíteni kellett. (1889 okt. i-én 17811. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy vádlottnak tagadásával szemben a vizsgálat adatai nem nyújtanak bizonyítékot arra nézve, hogy az első birói Ítélet indokaiban megfelelően előadott dulakodást megelőzőleg sértett tettleg bántalmazva lett volna a vádlott által, sőt ellenkezőleg a dulakodásnak előadott módon történt és bizonyított lefolyásából, valószínűséget nyer azon következtetés, hogy a dulakodás közben az ajtófélhez avagy a takaréktüzhelyhez való ütődés folytán idéztethetett elő a kérdéses sebzés, a mit a törvényszéki orvosnak felülvéleménye is megerősít. Tekintve, hogy e szerint két egyén által egy szük szobában tettleg megtámadott és bántalmazott vádlottnak önvédekezése szükségkép dulakodásban nyilvánulhat s ekkép is vádlott a további bántalmazástól csak mások közbelépése által szabadittathatott meg, tehát ténykedése büntetőjogi felelősség alá nem vonható. Ezen, valamint az első ítéletben kifejtett vonatkozó indokok