Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

;6 nyesitett. 4. 1888. évi decz. hó 12-én 350 írtról szóló R. Mária (írástudatlan személy) és R. Lörincz aláírásokkal ellátott váltó, melyet P. Mátyásnál érvényesített. 5. Az 1888. évi április 8-án 200 írtról szóló Gl. Jakobina és egy Gl. János aláírásokkal ellátott váltó, melyet K. Istvánnál érvényesített. Mindezek oly cselekmények, melyek a Btk. 411. §-ába ütköző és a 403. §. 1. pontja szerint büntetendő magánokirathamisitás bűntettét képezik. II. P. Pál károsult vallomásával és vádlott beismerésével be van bizonyítva, hogy utóbbi mult évi okt. hóban azért, hogy egy 400 frtnyi kölcsönt kapjon, az évi 200 forintnyi nyugdíjról szóló fizetési ivet a kölcsönadónak R. Pálnak zálogképen átadta, azonban későbben vagyis decz. hóban azon ürügy alatt, hogy a fizetési ivét elvesztette, az illető pénzügyi hatóságnál uj fizetési iv kiadását eszközölte ki, s ezzel a november, deczember és január havi részleteket a maga részére felvette. Tekintve, hogy vádlott ezen cselekményeiben a Btk. 379. és 380. §§-ába ütköző s a 383. §. 1. bekezdése szerint büntetendő csalás bűntettének ismérvei forognak fen, mert a károsult vallomása szerint neki vádlott fizetési ivét azért adta át, hogy az által követelését jövőre érvényesítse, minélfogva nyilvánvaló, hogy vádlott az által, hogy maga részére uj fizetési iv kiadását eszközlé ki, a R. részére már előzőleg megállapított fizetést elvonta. Most már mivel akkor, midőn vádlott azt a kölcsönt megkapta, már igen válságos vagyoni viszonyok közt volt, ugy hogy már váltóhamisításhoz is fordult s már más összegeket is sikkasztott, alaposan feltehető, hogy vádlott akkor, midőn azon kölcsönhöz fordult, szándéka nem volt azt visszaadni ; mivel nem elegendő az akarat, hanem szükséges a teljesités lehetősége is, megjegyeztetvén vádlott ama védekezésére, hogy nyugtái nélkül R. amúgy sem vehette volna fel a nyugdijt, hogy R. szintén a maga részéről biztos lehetett és annak is kellett lennie, hogy S. sem vehette fel a fizetési iv nélkül a már átengedett nyugdijt. III. A károsult vallomásával, vádlott beismerésével hasonlókép be van bizonyítva, hogy mult évi június hóban D. János a saját és K. Mária és Sm. Erzsébet nevében vádlottnak 1000 frtot adott át, hogy betáblázott követelést a helybeli takarékpénztárnak fizessen ki, hová mindketten együtt mentek, s hogy vádlott azon