Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

45 > volt lovat vádlott gondozására bizta: az még nem jutott Szv. János birlalatába, következőleg annak Szv. János által való eltulajdonítása nem állapítja meg az ö birlalatában volt idegen ingó dolognak eltulajdonitását, vagyis a sikkasztást. Arra nézve ugyanis, hogy az idegen ingó dolog, az ezzel való foglalkozással megbízottnak birtokába vagy birlalatába jusson : szükséges, hogy azon dolog kijutott legyen a jogilag vagy tettleg jogositottnak birtokából, illetőleg birlalatából ; mert a Btk. 333. §-ának áttekintéséből és ezen szakasznak a 355. § al való viszonyításából kitűnik, hogy az esetben, ha az idegen ingó dolog másnak birtokában vagy birlalatában van, ha tehát az ezen birtoklás fenállása alatt jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvétetik : ez esetben az eltulajdonítás előzményét a birtoklás vagy birlalás jogtalan megszüntetésének kelletvén képeznie: a birtokállapot jogtalan megszüntetése melletti eltulajdonítás, a mint ezt a Btk. 333. §-a világosan mondja, a lopást állapítja meg. Következik ebből, hogy a sikkasztás csakis akkor foroghat fen, ha a lopás ki van zárva, ha tehát a jogtalanul eltulajdonított dolog az eltulajdonítás idején már nem volt a jogilag vagy tényleg jogositottnak, a jelen esetben a tulajdonosnak birtokában, vagy birlalatában. A kir. ítélő tábla a vádbeli cselekményt azért minősiti sikkasztásnak, mert a tulajdonos a vádlott gondozására bizta a taligát és a lovat: ezzel azt mondja ki, hogy valamely ingó dolognak a gazdája által a cseléd gondozására bizása megszünteti azon dologra a gazda birtoklását vagy birtokát. Ezen felfogás téves. A birtoklás — az animus possidendi — tekintetében csupán az arról való lemondás, illetőleg a birtoklásnak másra átruházása, vagy pedig a birtoklási akarat fenállásának lehetetlensége, tehát a dolog vagy az annak megőrzésére szolgáló hely teljes elfeledése szüntettetik meg; míg annak physikai elemét illetőleg, a birtoklás a kérdéses dolog feletti tettleges uralom mindenkori nyilvánulásának lehetetlensége által szűnik meg. B. Sámuelre vonatkozólag a fenforgó esetben ezen elemek egyike sem állván elő: annak birtoklása a taligára és a lóra nem szűnt meg; az tehát nem is sikkasztathatott el, hanem ellopatott. B. Sámuelnek egyáltalán nem állott szándékában a taliga és ló feletti birtoklásáról lemondani és azt ideiglenes cselédjére, vád-