Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

11 szerint minősülő és büntetendő, halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért a hivatkozott §. alapján, azonban a 91. §. alkalmazásával három évi fegyházra ítéltetik. Ellenben H. Antal vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik. Indokok : A vizsgálat és végtárgyalás adataival igazolva van, hogy D. B. volt b—i lakos f. évi márczius 14-én bántalmaztatván ezen sérülései következtében márczius 29-én elhunyt. Az orvosi bonczjegyzökönyv és az erre fektetett vélemény szerint a halál közvetlen oka koponyarepedés és ennek folyományakép beállott agyvérömleny. Az elhunyt még életében vádlottakat nevezte meg bántalmazóikép. I. r. vádlott D. K. János annyit beismer, hogy f. évi márczius 14-én Z. József korcsmájában találkozott ugyan D. Balázszsal, de azon helyen annyira megittasodott, hogy a később történtekre nem emlékszik, sőt azt sem tudja, hogy miként ért haza; azt azonban, hogy az elhunytat bántalmazta volna, tagadja ; ellenében azonban a következő bizonyítékok merültek fel: A. András tanú azt vallja, hogy a verekedés után való nap megfordult I. r. vádlottnál, s ez panaszkodott, hogy D. a kezét megütötte, de úgymond ő is kikapott érte. T. János tanú előtt vádlott beismerte, hogy ő verte meg D.-t és pedig sütölapáttal, melynek egy darabja véresen a helyszínén meg is találtatott. T. György tanú a hallott zajra kimenvén, habár a verekedésben résztvetteket nem látta, de azon helyről D.-nek szavát határozottan felismerte, s hallotta, midőn ezen vádlott mondotta az elhunytnak «no B. bácsi, itt a botja, most már menjen haza». Z. József tanú igazolja, hogy az elhunyt D. Balázs nála összeszólalkozott s hogy ő figyelmeztette az elhunytat, hogy majd haza, felé verést kaphat, ugyancsak ezen tanú vallja, hogy a korcsmában az elhunyt akarta megverni D.-t, ez azonban kérte, hogy ne bántsa, s hogy ezen szóvita közben lépett be H. Antal II. r. vádlott is, kinek azonban az elhunyttal semmi szóváltása nem volt. Ezen bizonyítékok alapján D. K. János bűnössége megállapítható volt, annyival is inkább, mert habár a sértés után a halál 15 nap múlva következett is be, a között és a sérelmezés között az okozati összefüggést a kir. törvényszéki orvos előadása kétségen felül helyezte, mert, úgymond, ő ugyan a kérdéses