Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

8 rolta ugyan, azonban ezeknek csak használási jogát engedte át neje részére, a tulajdoni jogot pedig magának tartotta fen, mely állításának igazolása czéljából tanukra hivatkozott, szükség esetén pedig egyoldalú főesküjét is felajánlotta. Minthogy azonban az igényelt ingóságok nyilvánvaló rendeltetésüknél fogva a nő használatára vannak szánva ; minthogy továbbá felperes jelen halasztó hatályú igényperben felhívott nem e bíróság területén lakó tanúit a 16640. sz. végzés meghagyása ellenére kitűzött határidőben elő nem állította ; minthogy végre házasfelek közti vagyonokat szabályozó jogügyleteknél ennek érvényességéhez az 1874. évi XXXV. tczikk 54. §-a értelmében közjegyzői okirat kívántatik, azt pedig felperes nem is állítja, hogy az igényelt tárgyak tekintetében ily okirat közte és neje között létrejött volna: a felhívott tanuknak megkeresés utján leendő kihallgatása iránt 1779. sz. a. beadott elintézés végett, a mai tárgyaláshoz csatolt kérvényét az 1881. évi LX. tcz 95. §., az egyoldalú főeskü alkalmazása iránti kívánságát pedig az 1868: LIV. tcz. zzi. §-a alapján mellőzni, felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélő tábla : A kir. itélö tábla az elsőbiróság ítéletét a végrehajtási jegyzőkönyv 94. tételére, a perköltségre és a képviselők munkadijára vonatkozó részében helybenhagyja, a többi részében azonban megváltoztatja és a végrehajtási jegyzőkönyvben 65., 72., 76 , 78., 80., 88., 95., 96., 101., 103. és 106. tételek alatt lefoglalt ingókat, valamint a 81. tétel alatt három tuczat párnahuzatból a jegygyei el nem látottakat a zár alól feloldja. Indokok: Az 1881. évi LX. tcz. 49. szakasza szerint a házasfelek közös birlalásában talált ingók, kivéve a nő kizárólagos használására rendelt ingókat, vagy a nő nevének kezdő betűivel jelölt ruhanemüeket a férj tulajdonának vélelmezendök s ezzel a vélelemmel szemben végrehajtató tartozik bizonyítani azt, hogy a kivétel alá nem eső ingók a nő tulajdonát képezik. Igaz ugyan, hogy fenforgó esetben a foglalási igény tárgyát végrehajtást szenvedő ruhaneműi képezik, minthogy azonban felperes a keresetlevélhez C. a. csatolt okirattal bizonyította azt, hogy neje akkor, a midőn hozzá férjhez ment, teljesen vagyontalan volt és mint