Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

79 szóval értesítésére terjedt ki, nem pedig egyúttal a végtárgyalásnál való védelmezésre; továbbá, hogy alperes megbízásához képest felperes tényleg eljárt. Az említett utazás és eljárás körül felmerült és a z'l. alatti jegyzékben részletezett költségek összegének bebizonyithatása czéljából felperesnek nem föeskü, hanem az 1868: LIV. tcz. 237. §-a értelmében becslő eskü ítélendő. Minthogy azonban felperesnek azzal az állításával szemben, hogy alperes a költségek fedezésére 100 frtot kötelezett fizetni, alperes azzal védekezik, hogy felperes a fen emiitett eljárásra ingyen s szívességből vállalkozott, és ennek begyőzhetése végett felperesnek főesküt is kinált és felperes azt elfogadta, annálfogva ezt az esküt is az 1886: LIV. tcz. 230. és következő §-ok értelmében felperesnek megítélni és a per kimenetelét mindkét eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. Alperesnek az ingyenes eljárásra vonatkozó állításával szemben a 100 frt kötelezésre vonatkozóan kinált és elfogadott föeskü bizonyíték alkalmazást nem nyerhetett: a becslő esküvel szemben pedig a két sürgöny elküldésére vonatkozó védvek és bizonyítékok is mellőzendőknek találtattak annál inkább, mert az e két sürgönyért felszámított 2 frt levonásával is a 2'/. a. költségek s dijak összege a kereseti 100 frtot jóval felülhaladja. Felperes keresetét nem jutalomdíj iránt indítván, az 1874: XXXIV. tcz. 55. §-a alkalmazást nem nyerhet. (1889. évi ápril hó 21-én 46,867. sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, felperes keresetével feltétlenül elutasittatik. Indokok: Felperes azon alapon kívánja a kereseti összeg megítélését, hogy alperes őt megbízta azzal, hogy fegyelmi ügyében Budapestre utazzék s érdekében a m. kir Curiánál közbenjárjon, a minek felperes állítólag eleget is tett. A midőn tehát felperes az alapon, hogy ő a maga részéről az elvállalt megbízatásnak, illetve kötelezettségnek eleget tett, alperestől a kiadások megtérítését kívánja, a dolog természetéből kifolyólag alperes tagadásával szemben azt tartozott volna bizonyítani, hogy Budapestre jőve alperes érdekében az utazásra szükségelt két napon felül három napig működött.