Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

7* felperes állítja ugyan, hogy alperes 100 frtot igért, de miután az ügyvédi dijak előzetes megállapításának érvényesítéséhez írásbeli okmány szükséges és ezen szóbeli igéret figyelembe vehető nem volt és szükséges, hogy felperes az igényelt költségeket kimutassa és igazolja. Ez meg is történt, a mennyiben felperes csak oly költségeket számított fel és részletezett, melyek az ügy természetéből folynak ki, s a mennyiben azok mennyiségét becslő esküjével igazolni ajánlotta. Azon alperesi állítás bebizonyítására, hogy felperes a képviseletét ingyen és szívességből vette magára, az ajánlott és elfogadott főeskütől kellett függővé tenni. (1888 augusztus 8-án 4406. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s ha dr. L. Pompil a föesküt leteszi arra, «hogy az alperes ellen folyamatban volt fegyelmi ügyben leendő eljárásra nem ingyen szívességből vállalkozott, és a becslő esküt leteszi arra, hogy alperes érdekében Budapestre és visszautazása körül felmerült s a 27. a. jegyzékben részletezett költségei és kiadásai az 5 napi tartózkodás körüliek betudásával legkevesebb 100 frtot tettek ki», az esetre alperest arra kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 100 frtot s jár. megfizesse. Indokok: Alperes a póttárgyalás során beismerte, hogy az ellene folyamatba vett fegyelmi ügyre vonatkozó és a m. kir. Curiához felterjesztve volt iratokba betekinthetés és a z'l. alatti határozat lemásolhatása czéljából állította ki felperes részére a meghatalmazványt. E meghatalmazványnak felperes részéről be nem melléklésére vonatkozó alperesi érvelés tekintetbe nem jöhet, annál kevésbé, mert alperes nem tagadta felperesnek azt az állítását, hogy a meghatalmazványt az iratokba betekintéskor az iratokhoz csatolta. A felperes részéről arra vonatkozóan kínált föesküt: hogy felperes a kérdéses fegyelmi ügyben alperes érdekében tényleg Budapestre utazott és hogy az utazás az eljárással együtt 5 napot vett igénybe; végre, hogy az iránt alperes felperest megbízta, alperes sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, az 1868: LIV. tcz. 234. §-a értelmében tehát a most említett körülmények valóknak veendők. Az eddig felhozottakból és alperes előadásából is nyilvánvaló, hogy felperes megbízatása tulajdonképen csak az utazásra és a fegyelmi tanács tagjainak