Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

22 Indokok : Az elsöbiróság ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki, hogy a pusztán tőzsdei árkülönbözetek fizetésére irányuló és a fogadásszerü szerencsejáték természetével biró ügyletekből eredő követelések állandó birói gyakorlat szerint rendes polgári bíróság előtt nem érvényesíthetők; úgyszintén helyesen fejtette ki azt is, hogy a kereset alapjául szolgáló és a keresethez A. a. csatolt könyvkivonatban részletesen kitüntetett ügyletek ily árkülönbözeti ügyleteket képeznek. De ha e szempont alá, a felek közt fenforgó jogviszony azon oknál fogva, mert felek közt a szóban forgó értékpapírokra nézve nem adás-vételi, hanem bizományi jogviszony forgott fen, vonható nem lenne és ha alperes tagadása ellenében bizonyítottnak lehetne tekinteni, hogy az értékpapírokat felperes alperes részére és számlájára saját nevében vette meg, illetőleg adta_ el alperes megbízásából, mint ennek bizományosa, mely esetben a bizományi viszony elbírálására és az ebből felmerülő követelés megállapítására a megbízás szerinti adásvételi ügylet jogi befolyással nincsen ; felperest még ebben a feltett esetben is helyesen utasította el az elsöbiróság keresetével; mert kétségtelen ugyan, hogy a Kt. 381. §-a értelmében a bizományos, feltéve, hogy megbízója másként nem rendelkezett, a mi jelen esetben fen nem forog, a megszerzendő árukat eladóként maga szolgáltathatja; habár továbbá a Kt. 372. §-a értelmében a bizományos jogosítva is van arra, hogy a bizományi vétel tárgyát képező árut, midőn az az elértéktelenedés veszélyének kitéve van, vagy midőn a megbízó az áru iránt nem rendelkezik, a kereskedelmi törvény 347. §-a határozata szerint eladhatja; de szintúgy kétségtelen, hogy a bizományos az ily alapon felszámított követelését csak ugy érvényesítheti a megbízó ellenében, ha a megbízás értelmében az árukat —• jelen esetben értékpapírokat — tényleg megszerezte, vagy legalább azok felett a vétel időpontjától az eladás időpontjáig tényleg rendelkezett és azokat az ügylet lebonyolítása alkalmával tényleg és a Kt. 347. §a rendelkezésének megfelelően eladta, vagy vevőként tényleg maga megtartotta. De felperes nyíltan beismeri azt, hogy a papírokat tényleg sem meg nem vette, sem el nem adta, hanem a véglebonyolitáskor a tényleg meg nem levő papírokat vevőként ö