Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

15 alapperben nem érvényesült bizonyíték szolgáltatása végett hivatkozott K. István és Z. Károly tanuknak sem beidéztetése iránt az 1867. évi máj. 17-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 23. §. értelmében kérelmet nem emelt, sem ezen tanukat a mai napra kitűzött esküdtszéki tárgyalásra elő nem állította, a jogérvényes marasztaló Ítélettel már elbírált per megújítása iránt a most jelzett tanuk által szolgáltatható uj bizonyíték alapján emelt kérelemtől tehát elállottnak lévén tekintendő, az ezen kérelem következtében az 1867. évi május 17-én kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 104. §-a értelmében megindított s az alapperben nem érvényesült bizonyíték beszolgáltatása végett esküdtszéki tárgyalásra kitűzött ügy, a kérelmező által elejtettnek tekintendő, ujabb bizonyíték nélkül az elj. szab. hivatkozott 104. §-ának rendelkezése ellenére, ujabb esküdtszéki eljárás alá nem bocsátható ; következőleg az ujabb bizonyíték beszolgáltatására hivatottnak jelzett tanuk megjelenése iránt sem a bíróság utján leendő berendeltetés, sem pedig azok közvetlen előállítása iránt nem rendelkezett s egyébként szabályszerűen megidézett elitélt M. Mátyás kérelmére a perújítás tárgyában folyamatba tett eljárást megszüntetni, ezen megszüntetés kapcsán pedig az alapperben jogérvényesen meghozott 6928. sz. esküdtszéki sajtóbirósági ítélet joghatályában érintetlenül fentartani kellett és pedig annál inkább, mert sajátképen újító vádlott az újított per során felperes jelentőségével bírván, meg nem jelenése miatt a pertől elállottnak vélelmezendő volt, stb. (1889 május 16-án 17569. sz. a.) A m. kir. Curia: Előre bocsátva azt, hogy újító az 1867. évi május 17-én 307. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri szabályrendelet 23. §-ában meghatározott időben nem kérvén a maga védelmére tanuknak az esküdtszék elé leendő rendelését: az ujitott eljárásban kihallgatott Z. Károly és H. Alajos tanuk hivatalból helyt nem fogható megidéztetésének mellőzése nem szolgálhat semmiségi okul; valamint K. Istvánnak meg nem idéztetése, minthogy nem kéretett és el sem rendeltetett; ugy továbbá az, hogy D. Győző tanúnak elrendelt megidéztetése fel nem találtathatása miatt nem foganatosíttatott, a mosl említett oknál fogva hasonlókép nem képez okot; tekintettel mindazonáltal a fentebb hivatkozott igazságügy-