Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

i37 59Tanukép kihallgatható a váltóperben azon váltókötelezett, a kivel szemben a sommás végzés jogerőre emelkedett, mert perben állónak nem tekinthető az, a ki a fizetési meghagyás ellen nem védekezett. (1889 június 12. 583. sz. a.) A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Az 1887. évi november hó 12 én 57,186. sz. a. hozott sommás végzés K. Ferencz alperesre nézve hatályon kivül helyeztetik s felperes ezen alperes irányában keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes annak igazolására, hogy az elfogadási nyilatkozatot az 1882. évben, a mikor még kiskorú volt, vezette a kereseti váltóra : H. Miklós és K. Albert tanukra hivatkozott. Ezen tanuk vallomásai által igazolást nyert azon körülmény, hogy alperes az elfogadási nyilatkozatot az 1882. évben, még mielőtt a gyógyszerészeti vizsgálatot letette volt, irta a váltóra. Minthogy pedig felperes azon ellenvetést, hogy a tanuk elfogadói minőségben pertársai alperesnek, s ekkép vallomásaik figyelembe nem vehetők: a tanúvallomások feletti észrevételeiben elkésve hozta fel, mert ezen kifogását a tárgyalási jegyzőkönyvben kellett volna érvényesítenie, de különben is a tanuk az általános kérdések 7-ikére azt felelték, hogy felperessel perben nem állanak; minthogy végül alperes az észrevételezéskor 67. a. csatolt, semmikép sem kifogásolt okmánynyal bizonyította, hogy a gyógyszerészeti oklevelet 1882. évi április 26-án nyerte; másfelöl pedig az 7. a. anyakönyvi kivonattal igazolta, hogy csak 1882. évi deczember 3-án érte el a nagykorúságát; a tanúvallomások és a 67. a. okmány alapján bizonyítottnak vétetett, hogy alperes kiskorúsága idején irta alá a kereseti váltót elfogadói minőségben. Tekintve pedig, hogy a Vt. 1. §-a szerint alperes ekkor szenvedő váltóképességgel nem birt, s igy váltónyilatkozatával nem állapított meg oly kötelezettséget, mely váltói uton hatályosan érvényesíthető volna: a sommás végzést alperesre nézve hatályon kivül kellett helyezni s felperest keresetével elutasítani. (1888 április 23-án 16,846. sz. a.)