Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

138 A budapesti kir. itélő tábla : A kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja és az 1887. évi november hó 12-ik napján 57,186. sz. a. hozott sommás végzésnek hatályban való fentartása mellett alperest a Budapesten 1884. évi július 15-ik napján 36 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadót 36 forint váltóösszeg megfizetésére kötelezi. Indokok: Alperes a kereseti váltón előforduló elfogadói aláírásnak valódiságát elismerte, de kifogásként azt hozta fel, hogy az aláírást még 1882. évben tette, a mikor kiskorú volt s igy abból reá váltókötelezetség nem származhat, továbbá, hogy a váltóra különben is már 24 frtot kifizetvén, felperesnek követelése csak 12 frtban állhat fen. Alperesnek ezen kifogásai azonban mint bizonytalanok tekintetbe vehetők nem voltak. Alperes ugyanis azt állította, hogy ő a kereseti váltót aláírásával 1882. évben ellátva, felperesnek a kelet és lejárat tekintetében kitöltetlenül adta át, felperes tehát azt utólag a valóságnak nem megfelelő időről töltötte ki, hogy pedig ő a váltót 1882. évben irta alá, azt K. Albert és H. Miklós tanukkal kivánta bizonyítani ; azt pedig, hogy a kereseti váltóra már 24 frtot fizetett, a felperes által kiállított 2V. 3'/. a. elismervényekkel. Minthogy azonban a nevezett tanuk a kereseti váltón szintén elfogadói minőségben szerepelnek és felperes keresetét ezek ellen is intézte és nevezettek ellen a sommás végzés kibocsáttatott, a felhívott tanuk, mint felperessel perben állók és érdekelt tanuk, felperes kifogása folytán a perrendtartás 192. §-a alapján alkalmas tanuknak nem tekinthetők és mint ilyeneknek vallomása figyelembe nem vehető; de különben is nevezett tanuk nem igazolták azt, hogy alperes a kereseti váltót kiskorúsága idejében irta volna alá, mennyiben csak azt vallották, hogy alperes a váltót akkor irta alá, a mikor Budapesten vizsgát tett, a tanuk vallomásának kiegészítéséül alperes által 67. a. nem a tárgyalás alkalmával, hanem csak a tanuk vallomásai felett tett észrevételezéskor becsatolt okirat már tekintetbe vehető nem volt. Alperes tehát ezen kifogását felhívott tanúi által a felhozottak szerint nem bizonyította. A mi pedig ezen körülménynek alperes részéről felperesnek kinált főeskü általi bizonyítását illeti,