Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

n8 valóságnak, hogy a nevezett nö elhanyagolt és életét veszélyeztető állapotának feljelentése következtében tartott bírósági szemle alkalmával oly állapotban találtatott, melyből a jelen volt orvosnak és hatósági tagoknak azt kellett következtetniük: hogy a nö 4—5 napig minden táplálék nélkül, a legiszonyúbb nyomor és elhagyottságának volt kitéve ; teljesen megfelel az eljárás alatt nyert adatoknak és az elsőfokú törvényszék ítéletének indokaiban helyesen felhozott bizonyítékoknak az is: «hogy vádlott Sz. Gavrilla, nejét a tökéletes elsatnyulásnak tette ki, legkevésbé sem törődvén annak testi és lelki állapotával)) ; kétségtelenül igaz és megegyez a bűnvádi eljárás alatt szerzett minden kételyen felül álló bizonyítékokkal az első fokú bíróság azon további ténybeli megállapítása is, «hogy az (vádlottnak neje) az elhanyagolás folytán a legnagyobb nyomor, piszok és elsatnyalás tömkelegébe került.)) Ámde, ha a nevezett nő férje tudtával 4—5 napi táplálék nélkül hagyatott, ha továbbá azon nő nem napokon vagy heteken át, hanem két egész éven keresztül, mint maga az első fokú törvényszék mondja, «a legiszonyúbb nyomor és elhagyatottságnak volt kitéve» : akkor csak nem lehet mondani, hogy az, a ki őt — azon nőt — tudva és akarva napokon át éhségben hagyta ; hogy a férj, ki nejét két éven keresztül szakadatlanul a legnagyobb nyomornak kitette, nem lehet mondani, hogy azon férj nem tudta volna, hogy az «éhség», hogy «a legiszonyúbb nyomor» ezen sanyargatásoknak kitett neje egészségére káros befolyást fog gyakorolni. Ha pedig a férj tudta, hogy a neje ellen általa gyakorolt vagy gyakorolni megengedett embertelen bánásmódnak a sanyargatott nő egészségét sértő következménye lesz ; és ha vádlott — a sanyargatott nőnek férje — az egészséget szükségszerüleg megtámadó, azt aláásó e bánásmódot még is alkalmazta, vagy ha ő, a háznak ura, a nején elkövetett sanyargatásnak folytatását a káros hatás tudása daczára alkalmaztatni és folytatni megengedte: akkor a sanyargatás szándékos volt, a melynek szándékolt vagy nem szándékolt eredményeért a felelősség öt, az okozatot maga után vont cselekedet vagy mulasztás szándékos tettesét, tehát vádlottat terheli. Téves az aradi törvényszék felfogása a szándékos testi sértés megállapítására nézve a törvény által követelt dolusról ; mert arra