Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

Il6 mély az udvarra, sőt az utczára is szabadon juthat, a külvilággal bármikor érintkezhetik, sőt szükség esetén a hatóság oltalmát is felhivhatja. Ezeket előrebocsátva: tekintve, hogy arra nézve, hogy azon szobának ajtaja, a melyet vádlott neje számára ennek állandó tartózkodási helyül kijelölt, és a melyben ez — habár nyomorogva és sinlődve tartózkodott, elzárva lett volna — semmiféle bizonyíték nem merült fel ; tekintve ellenben, hogy be van bizonyítva az is, hogy az udvar ajtaja sem volt elzárva, hogy tehát nemcsak kívülről, a házhoz nem tartozóknak közlekedése a házban lakókkal lehetséges és akadálytalan volt, a mi által annak lehetősége mindig fenforgott, hogy az utczáról bejövök a kérdéses nőt az udvaron láthatták és vele beszélhettek is ; hanem magára Sz. Gavrillára nézve is mindig fenállott azon lehetőség, hogy a ház nyitott ajtaján az utczára kimenve magát teljes szabadságba helyezze ; tekintve, hogy a bűnvádi eljárás alatt szerzett adatokból kitűnik, hogy Sz. Gavrilláné több ízben csakugyan künn is volt az utczán, s ezen körülmény az öt egy ízben az utczáról visszahozott tanú által is bizonyítva lévén, a személyes szabadság megsértésének az idézett törvényben meghatározott esetét megállapítani nem lehetett. Nem lévén megállapítható a személyes szabadság megsértésének a Btk.-ben előrelátott esete, tekintettel a kir. ügyészség indítványára, ezenfelül pedig a vádbeli cselekmény és a Btkönyv 287. §. második bekezdésében meghatározott tényálladék közötti viszonynál fogva, nem volt kikerülhető annak eldöntése: vajon nem képezi-e a fenforgó cselekmény az önsegélyre képtelen személy elhagyásának a most idézett szakaszban meghatározott bűntettét ? Ezen kérdés is tagadólag volt eldöntendő, mert Sz. Gavrillánét, a ki habár az orvosi vélemények szerint gyenge elméjűnek mutatkozik is, sőt a kinek több tanúvallomása szerint már régibb időtől fogva észlelt gyengeelméjűségét az utóbbi két évben vele követett sanyargató bánásmód kétségtelenül nagy mérvben fokozta; tekintve, hogy felismerő észlelő és itélö tehetsége nem lett megzavarva, hogy helyzetét felismerni, szükségeit, óhajait megítélni és kifejezni képes volt;